Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
i6 Dr. Zddori János. egyikében ezen ékes szavakkal fejezett ki: „A pap erkölcsi magaviseleté azon tükör, mely szerint a nép erkölcsei alakulnak. Minden tekintet e tükör felé fordul. Hamar észrevétetik rajta minden folt és a magában csekély fogyatkozás is elegendő arra, hogy tisztaságát elhomályosítsa és becsét csökkentse. Gyakran történik, hogy e tekintetben a rossznak csupán látszata is elég arra, hogy a pap elítéltessék és helyrehozhatlanul sülyedjen mások becsülésében.“1 Nem csodálhatjuk, hogy ily magatartás mellett általános tiszteletnek és becsülésnek örvendett. A mily tisztelettel és becsüléssel találkozott azonban mint magasztos kötelmeit lelkiismeretesen, buzgóan teljesítő pap, épp oly szeretetben és kedveltségben állott, mint a társadalom kiváló tehetségű, nagy képzettségű, fedd- hetlen jellemű és megnyerő modorú tagja. Mint ilyen örömmel látott barátja volt az előkelőbb köröknek, szi- vesen fogadott vendége a tekintélyesebb családoknak. Mig Zádori ekként, mint igazi és buzgó pap, állhatatos lelkiismeretességgel teljesité hivatalos kötelességeit és közbecsülést vívott ki magának a társadalmi életben: addig teendőinek pontos elvégzése után rendelkezésére maradt idejét nagy szorgalommal a tudományos foglalkozásoknak szentelé. Shakespeare Hamletjében egy helyütt azon meggyőződését fejezi ki, hogy a szellem erejét, „az isteni észt“ nem azért adta a Teremtő, hogy „használatlanul megpenészedjék bennünk.“ Ezen meggyőződésben élt Zádori is!-Szellemi tehetségeinek giráival nagyon serényen sáfárkodott. Folyton olvasott, tanult, irt és dolgozott. Mint segédlelkész részben a hittudori szigorlatokra készült, részben pedig úgy önképzés, mint a papi hivatás minél tökéletesebb betöltése tekintetéből a tudományoknak élt. 1 Füssy T. XIII. Leo pápa élete. 22. lap. 4
