Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
Dr. Zádori ’János. 5 vagy ha tudjuk, hogy a kioltott élet nem volt szerény szikra csak, melynek halvány fénye alig volt képes egy szűk kört bevilágítani, hanem ritka csillag, melynek fénylő sugarai egy egész nemzetre áradtak szét. Ily ritka csillag hullott le hazánk és különösen a magyar kath. irodalom egéről, midőn Dr. Zádori János esztergomi tanár-kanonok, pápai kamarás, zsinati vizsgáló nemes szive örökre megszűnt dobogni. * * * Az emberi élet útja, Jean Paul szerint, háromféle lehet. „Az első — úgymond — felfelé ügyekszik és oly magasra tör, hogy az ember tulemelkedve a fellegeken, az egész külvilágot messze lábai alatt hagyja, úgy, hogy csak szűk területű gyermekkert gyanánt tűnik az fel szemei előtt; a második a kertecske mélye felé irányul és annyira eltemeti magát annak egy barázdájába, hogy ha meleg pacsirta-fészkéből kitekint, csak szép kalászokat lát, melyeknek mindegyike elégségesnek mutatkozik arra, hogy a fészket hordozza és azt, mint egy nap- vagy esernyő, a sugarak heve és az ég harmata ellen oltalmazza; a harmadik — melyet bátran a legnehezebbnek, de egyszersmind a legokosabbnak tarthatunk — az, mely az előbbi kettőt észszerűen váltogatja.“1 Ha nem ellenkeznek e szavak az igazsággal, akkor végig tekintve Zádori János életén, meg kell vallanunk, hogy ő az élet azon ösvényén haladt, melynek irányát a legjózanabb életelvek állapítják meg. Mig u. i. szép szellemi tehetségeinek szárnyain az eszmei világ magasabb légkörébe emelkedett és a külvilág ezernemü esélyeinek rázkódtatásaitól, kétes értékű törekvéseinek zajától távol maradni ügyekeJean Paul, Quintus Fixlein.