Weisz Márton: Besze János életrajza (1936)
WEISZ MÁRTON templomban többezer ember van. Amit a mai ülésen mondani fogunk, ájtatos érzelemmel sóvárogja hallani a nép, amelynek képviselői vagyunk. Ami ma itt történik, kívánatos, hogy szájról-szájra hangozzék az országban, itt alig vagyunk egypár százan, odaát pedig a nagytemplomban sok ezeren várakoznak, felszólítom tehát a Házat, hirdessük a valót ezerek és ezerek előtt!» (Barcza, IV. 696.) Kossuth helyeslőleg bólintott Besze indítványára s erre Almássy elnök a képviselők helyeslése közben kimondotta a határozatot. Fölkerekedett az egész törvényhozó testület, átment a nagytemplomba, hol aztán meghozta a trónfosztó függetlenségi határozatot. Debrecen népe roppant büszke e tényre s az idegenek előtt is hangsúlyozza a nagytemplom szerepét, mihez az istentiszteletre szánt épület aligha juthatott volna, ha az esztergomi követ, Besze János a függetlenségi nyilatkozat méltó színhelyéül nem ajánlja (Dvihally kézirata után). Az osztrákok 1849. tavaszán elfoglalták Esztergomot s első dolguk volt, hogy lefoglalják és elkobozzák a város hősének, Besze Jánosnak minden ingó és ingatlan vagyonát. Élete is veszélyben forgott s ezért a szabadságharc leveretése után bujdosni volt kénytelen. De 1851-ben mégis az osztrákok kezébe került s tízévi várfogságra ítélték, melyből kilenc évet ki is töltött. 1861-ben ismét Esztergomban találjuk Besze Jánost. Végigküzdötte a szabadságharcot, ette a bújdosás keserű és a rabság még keserűbb kenyerét, de azért bátorságban és hazaszeretetben nem fogyatkozott meg. Hazatérése után mindjárt első közszereplésével orszá264
