Weisz Márton: Besze János életrajza (1936)
BESZE JÁNOS ÉLETRAJZA. 261 «Küldőimnek előttem ismeretes szellemét követve, követi pályámat úgy folytatom, miszerint a legnagyobb kincsnél is drágíbb közbizalmat állandóul ezután is kiérdemeljem.» Valahányszor egy fontos tisztség l etöltéséről volt szó, a nép- és a közbizalom mindig Besze János felé fordult. Különösen a paraszti osztály volt az, amely tűzbe-vízbe ment volna Besze Jánosért. Értékelték nála, egyéb érdemein kívül azt is, hogy paraszti sorsból származva emelkedett magas polcra, de nem lett hűtlen ahhoz az osztályhoz, amelyből származott, sőt mindig bátor harcosa maradt a földműves osztály érdekeinek, s általában a szegényeknek s elnyomottaknak. A toborzás vezetésével is Besze Jánost bízták meg. Népszerűségének hatása fényesen érvényesült. A város ifjai csoportosan sereglettek, hegy felcsapjanak katonáknak s szolgáljanak a hazáért. A tehetősebbek önmaguk adták a felszerelést is, csak azt kötve ki, hogy az esztergomiak egy csoportban maradhassanak. «Örömmel láttam a lelkesedést — írja az egykorú ujságtudósító — és sírni láttam olyanokat, kiket alkalmatlanoknak mondottak, hogy hazájukat védhessék». (Pesti Hírlap, 1848. jún. 2.) Természetes következménye volt nagy népszerűségének, hogy irígyei, rosszakarói és ellenségei is voltak, akik a legönzetlenebb cselekedeteit is gyanakvással kísérték és elgáncsolni akarták. Se szeri, se száma azoknak a feljelentéseknek, amelyeket ellene tettek, de azok mindig Besze János felmentésével végződtek. Igaz, hogy a feljelentések jórésze a szabadságharc leverése után
