Az Esztergom-Vizivárosi zárda belnövendékeinek ház-szabályai 1896. szeptember hava (1896)

Az impozáns esztergomi bazilika és a Szent István korabeli Várhegy tövében, a Primás-palota szomszédságában, szemben a vízivárosi szép barokk plébániatemplommal, hatalmas épülettömb kelti fel az Esztergomot látogaó Idegen figyelmét: a Szatmári Irgalmas Nővérek Érseki Leánynevelő Intézete. A Ferenc József-útra néző kis barokk templom tornya szelíden húzódik meg tekintélyes szomszédai között, de biztos fölénnyel őrködik a mellette sorakozó rendház, internátus és a legkülönbözőbb iskolatípusok épületei fölött.

Az Érseki Leánynevelő Intézetben kevés kivétellel minden leányiskola megtalálható: óvoda, I—Vili. osztályos elemi népiskola, polgári, kereskedelmi, gimnázium és tanítónö- képző-liceum. Évente közel 1000 tanuló látogatja ezeket az iskolákat nemcsak a városból és környékéről, hanem a fő- • városból és az ország legkülönbözőbb vidékéről. Esztergomnak előnyös földrajzi helyzete, a fővároshoz való közelsége, továbbá sokirányú és kényelmes közlekedési lehetőségei nem kisebb mértékben járulnak hozzá az intézet látogatottságához, mint a legkiválóbb természeti adottságok: festői fekvés a hegyek között a Duna partján, a vidéki városok békés csendje és nyugalma, elsőrangú higiénia és nem utolsó sorban a történelmi és szellemi atmoszféra. .y.

Az Érseki Leánynevelő Intézet fenntartója a Szatmári Irgalmas Nővérek szerzetes-társulata. A Társulat egyike a Szent Vince szabályai szerint élő ama női szerzeteknek, amelyek a betegápolás és más karitativ tevékenységek mellett nevelés-tanítással is foglalkoznak. Az Irgalmas Nővérek társulatát b. e. Hám János szatmári püspök telepítette át a Bécs melletti Gumpendorfból székvárosába 1842-ben. Az elmúlt évszázad alatt széles e hazában elterjedt e tevékeny szerzet s mintegy 1000 rendtagjával számos iskolában, kórházban és egyéb emberbaráti intézményekben szolgálja az egyetemes Egyház és a magyar haza örökértékű érdekeit.

Az Irgalmas Nővérek esztergomi rendházát Szcitovszky János hercegprímás alapította 1865-ben azzal a céllal, hogy az ősi primási város leányifjúságának nevelését szerzetesnők kezébe helyezze.

Rendházul az alapító hercegprímás a történelmi múltú régi ferencrendi rendházat és a Szent Keresztről nevezett templomot ajándékozta a nővéreknek és itt helyezte el a rájuk bízott elemi és felsőbb leányiskolát. Az intézetnek ez a része több mint 200 esztendős. Telkét 1685-ben Lotha-