Az esztergom-szenttamási róm. kath. alapítványi elemi fitanoda vázlatos története (1893)

IV.

Lássuk a továbbiakban, miként lett az 1846-ból jelzett állapot megszüntetve. Az első enyhülést az 1865-ben megnyitott, s az irgalmas nővérek vezetésére bízott vízivárosi zárdái leány iskola nyújtotta, mert ekkor a leányok a szent-tamási iskolából eltávoztak. Azonban a nagyobb számban érkező fiúk csakhamar betöltötték a tantermet, melyben az utczai két ablak a gyermekeknek szemben lévén, bántotta ugyan azok szemeit, de nem volt képes az iskolát, hosszú alakja miatt, mindvégig kellőleg megvilágítani. E mellett a helyiség igen alacsony is volt.

1876-ban F ábián János plébános alaposan megorvosolta c bajt, amennyiben az épületnek, a templom és ápoldával szemben levő szárnyát felépittette oly módon, hogy ott elég magas, s három nagy ablakkal ellátott elég világos terem keletkezett. Rendeltetésére eme uj termet szept. 17-dikén avatta fel Pór Antal kér. esperes és észt. kir. városi plébános. Lelkes beszédében hangoztatta az egyház jogát, sőt kötelességét a tanításra nézve. „Az iskola — mondá — az egyház leánya. Akik az iskolát az egyháztól elszakítani mernék, a leányt akarnák az anya kebeléről letépni, s az enyészet kebelébe dobni.“ Hálásan emlékezett meg a továbbiakban az iskola régi és újabb jótevőiről, mely utóbbiak között kimagaslott Simor János herczeg-primás, ki nem-