Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

-71lényegébex. igen Kisméretű belső térbe j. ltunk. A kápolna igen rövid hajóját félkörivü, építészetileg igen gazdagon kiképzett szentély zárja le. Dercaényi Dezső mutatott rá arra, hogy a kápolna igen kis méretei alig haladják meg egy árpádkor! falusias templom méreteit, azonban III. Béla király XII. századvégi építészei technikai mesterfogással gondoskodtak arról, hogy annak optikai hatását fokozzák. A tégla alaprajzú templombajót a f a - lakba mélyített ülőfülkékkel növelték, mig a szentély terét kettős oszlopsorral tagolták s ezzel a térbeli mélység illúziójának elültetésére törekedtek. A belső tér kicsinységét ellensúlyozza a csúcsíves boltozás is, amely szinte aránytalanul megmagasitja a gótikus boltozású románkori temploahajót s a szentélyt. A kápolna oszlopfejezetein változatos faragványok jelennek meg. A szobordíszek körül kiemelkedik az ülőfülkék iveit tartó oszlo - pok két férfi-fője. A két fej Gerevich Tibor elgondolása szerint a francia s a magyar építőmesterek emlékét őrzi, azonban valószínűbb, hogy azoknak, - talán, mint a Rossz s a Jó jelképének, liturgikus jelentése volt. Amig ugyanis az egyik fej szelid, sza- káltalan, lágy férfiarcot ábrázol, a másik zordabb és primitívebb szakálas emberfőt jelenit meg.

A kápolna építőmestereit francia, közelebbről burgundi mesterekben véli megtalálni a magyar kutatás. Ezt II. Géza és III . Béla királynak a cisztercitákkal, a kor kiváló épitő-szerzetével való kapcsolata épúgy alátámaszt ja, mint azok a 3zálak, amelyek a palota épittetőjét III. Béla királyt a francia királyi házhoz fűzték. Azok a bimbós oszlopfők, amelyek a királyi kápolnát diszitik s amelyek az egykori Szent Adalbert székesegyház kőanyagában épen