Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

megemlékeznek: az ekkori német helyőrség újabb pusztításairól a arról, hogy a Vár néhány, még a középkorból megmaradt bronzszobrát Rudolf császár elvitette, alkalmasint Prágába.

1604-ben Hasszán fővezér negyvenezer emberrel támadta meg Esztergomot; másfélhónapos ostroma kudarcba fulladt. Egy évvel később azonban - amikor a várőrségnek Bocskai-szimpátiával gyanúsított magyar alakulatait Oettingen gróf, várparancsnok szélnek eresztette, - Esztergom vára, noha huszonhat századnyi né - met zsoldos védte, gyáván megadta magát. Az elvonult helyőrség, s annak parancsnokai felett a császári hadbíróság kemény Ítéletet s ennek indoklásában megemlítette, hogy " a vár inkább anyagi e- lőnyök és pénz miatt adatott fel." A haditörvényszék krudélis i- téletei azonban mit sem változtattak a tényekem Esztergom újabb nyolcvan esztendőre, 1605-től 1683. október 26-ig, a Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly-vezette hatalmas fel - szabaditó háborúig, török kézen maradt.

Egykori magyar lakossága elvándorolt. Régi épületei tönkre - mentek. Az érsekség és a káptalan Nagyszombatban volt. A névleges esztergomi érsekek, köztük Pázmány Péter is, legfeljebb, mint portai követek, átutazóban látták egykori székvárosukat. Esztergom , mint az esztergomi szandsákbégség székhelye, a XVII. század végéig a török előretólt bástyája volt. A török Esztergom ellenében a komáromi, a tatai s az Esztergom elvesztése után épített érsekújvári vár jelentette Bécs kapuját.

Az egyesült nyugati haderők 1683—ban, alig nyolcnapos ostrom után megadásra szólították fel Ibrahim pasa várparancsnokot, aki feladta a várat. A török 1685. augusztusában kísérelte meg utol