Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

-21el a tatárjárás. A muhi mezőn már 1241 tavaszán elvérzett Mátyás érsek s vele az érseki hadsereg. Esztergom varosa pusztulásáról szemléletes képet rajzol Bogeriua mester, spaletoi főes - peres «ihre, a Siralmas ének. Szerinte sok, ha a városi polgárok közül tizenöten is megmenekültek a tatár szablyák elöl. 1242. év január-februárjában, a Duna jegén , észak felől jövet keltek át a tatár serege* a rövid oatrom után porig égették az esztergomi polgárvárost, lakosságát felkoncolták. Megkísérelték a Várhegy ostromát is, a várat azonban, mint Roge rius müve is Írja, a spanyol eredetű Simon ispán, - később a közeli Bajót birtokosa, - maroknyi ijjászával hősiesen megvédte.

Ezzel a fegyverténnyel, - Székesfehérvár és Pannonhalma mellett, - Esztergom vára volt az egyetlen, amely előtt megtorpantak a tatárok. Ep ezért joggal gyanitja a mai kutatás Esztergomban Magyarország egyik első, kőfalakkal védett várát.

A tatár ostrom, nona a vár ellenállt annak, mégis döntő fordulatot jelentett Esztergom sorsában. A dalmát partokról hazaté - rő IV. Béla király ugyanis, - bár később az általa alapított esztergomi ferences kolostorban temettette el magát, - nem esztergomi palotájába települt vissza, hanem az addig gyéren lakott budai Várhegyen alapította meg új rezidenciáját. Ide, Uj-Budára telepítette fel a régi Buda /ekkortól:Óbuda/ és Pest város maradék polgárságát, a budai Várhegyet falakkal övezte s maga is a budai városerőd polgári negyedébe költözött.

Bzz»i a ténnyel Esztergom, - kétszázötven évig az ország fővárosa, - megszűnt királyi székváros lenni a 1249—tői a török korig az egyhézfejedelmek székvárosa lett.