Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

klasszicizmusig, építészeti stílusaink történetének tükörképe. A Vár történetének, műemlékeinek, műtárgyainak megismerése hol zátartozik a magyarországi művelődés ismeretéhez.

Az esztergomi Várhegy századaiból

Az esztergomi Várhegy, mai lakjában, 156-178 méter magas ságú, dolomit sziklán nyugvó homokkőpad. Alakja nagyjából egy - kelet felé elnyújtétt'»héromszöget zár le. Hossza, észak-déli tengelyben, 55° méter, legnagyobb - nyugat-keleti irányú - szélessége 130 méter.

A Dunára rákönyöklő szírt, mind geológiai, mind történeti szempontból, egyik kulcspontja a magyar felsődunai tájnak. Szíj je, a Pilis hegységnek ez az utolsó, legészakibb hegyfoka, meg határozza a környező táj arculatát, földtani rétid j ét. Ez a hegj fok, az esztergomi Várhegy volt az, amely a mai Esztergomnál ha talmas kitérőre késztette az - itt dél felől északnak folyó - Dunát. A Várhegy, a Garami torkolatvidéke átellenében , mintegy messzetekintő vájztája a Kisalföldnek, szinte természetadta őr - helye sumák. Csúcsáról végigtekinthetjük a Dunát, Nyergesújfalu tói Szobig. Kulcspontja ez a hegyfok a Börzsöny-határolta Kis - alföld keleti végének és a Pilis, illetve a Gerecse-Vértes hegy ség között elterülő, termékeny, dombokkal tagolt psumoniai la - pálynak.

Az esztergomi Várhegy - néhány évtizede elfalazott, nyugati bejáratú - barlangjai, a közeli Bajót és Kesztölc őskori lakó -