Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)

Váltó-üzlet kiterjesztése jelzálogi biztosíték mellett. Az igazgató-választmány már ez év első ülésében módot talált arra, hogy az annyiszor tárgyalt váltó­forgalom felélénkítése lehetővé tétessék. Bár az e czélra alkalmazott eljárás a váltó-üzlet természetének meg nem felelt, s a váltó-forgalmat egy­szerű kölcsön-üzletté alakította, és bár az eljárásból sok esetben az intézetre és a kölcsönt vevőkre egyaránt nem csekély hátrányok fejlődtek, — mégis végeredmé­nyeiben jelentékeny jövedelmi forrássá vált, más­részről pedig a társulatnak közgazdászati feladatai tel­jesítését hatályosan elősegítette. Szóba hozatott ugyanis, hogy: az alapszabályok azon intézkedését, mely szerint váltók leszámitolásánál egy Esztergomban vagy közel vidéken lakó egyén alá­írása kívántatik, — egyesek uzsorának minősíthető üzelmekre használják, a mennyiben a hitelt kérők váltóit aláírják ugyan, de ez aláírásért oly jutalmat vagy szolgálmányokat kötnek ki, melyek a leszámítolási kamatlábat sokszorosan meghaladják. Ennélfogva elhatároztatott, hogy csak vidékiek alá­írásaira — és különösen, ha többen szövetkeznek, - váltó-hitel engedélyeztessék oly feltétel alatt, miszerint e hitel biztosításául ingatlanaikat jelzálogilag lekötik. Ezen már 35 év előtt behozott s a fővárosi pénz­intézetek által újabban felvett hitelezési móddal teljesen azonos eljárás, — a váltók állagát 1862. évben már 644.419 írtra emelte. Az ilyetén váltóhitelezések a vidéki hitelegyleteket pótolván, ez egyletek hátrányaival is megismertették az Cä----------------------------------------------------------------------------£ 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom