Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)

Magyar bankjegyeknek odábbadása.

bevonulásánál az intézet pénztárának készletét képező, el ne lehetett volna értékesíteni.

És lia ez mégis meg nem történt, e körülmény mit sem vonhat le az akkori intézők iránti bizalomból, és az őket jogosan megillető elösmerésből, jól tudván miszerint a készletben volt magyar papírpénz rögtönös kiadásának mellőzésére, — ily rögtönös kiadással járó veszteségtől eltekintve, — a főindokot a különösen méltánylandó hazaszeretet képezte.

De nem kisebb szerepe jutott e mulasztásnál azon bizalomnak is, melyet a nemzeti ügy igazságából mindenki merített.

Mert ott állott még a legyőzhetlen komáromi vár, védve egy harczedzett tekintélyes sereg által, és annak élén a függetlenségi harcz tábornokai egyik legjelesbike.

Mindezen körülmények a nemzeti ügy iránti kedvező reményeket folyvást ébren tarthaták.

A bekövetkezett gyászos katastrófákkal azonban e remények mindinkább kétesebbekké váltak, s azért már 1849. október 13. tartott választmányi ülésben találkozunk Nitter Ferencz és Dein inger Ferencz igazgatók azon jóváhagyólag tudomásul vett jelentésével, hogy a pénztár magyar bankjegyeiből 14,300 frtot az akkoron még a nemzeti hadsereg által védett Komáromban létező takarékpénztárnak adott kölcsönként, elhelyeztek, 1000 frtot pedig vágó marhák bevásárlása czéljából Greff József könyvvezetőnek bocsájtottak rendelkezésére, — végül 130 frtot a császári katonai hatósághoz beszállítottak.

E jelentéshez fűzik azon megjegyzésüket, hogy a

2ra42