Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
Fémpénz hiánya és a bankjegyek iránti bizalmatlanság. A város részére adott kölcsönök. A védelmi harcz nem engedő az elméket a békés alkotás művével foglalkozni, s ezért a hozott határozatok kevésbé a fejlesztés és haladás színezetét mint inkább azon czélzatot viselik magukon, hogy a létezőt a romboló viharok elől megvédjék, fentartsák. És itt nem lehet eléggé méltányolni azon körültekintő óvatos eljárást, melylyel a vezetők az intézetet és ezzel összefüggő érdekeket a mindinkább fenyegető alakot öltött viharok elől megvédeni igyekeztek. Ez intézkedések közül néhányat megkell említenem. Már az év elején, valószínűleg az Europaszerte észlelt forrongás következményeként azon szokatlan jelenség tűnt fel, hogy a fémpénz a forgalomban mindinkább ritkult, sőt majdnem teljesen eltűnt; ennek pótlásául szolgáló bankjegyek pedig a közönségnél oly fokú bizalmatlansággal találkoztak, hogy azokat fizetési eszköz gyanánt használni, értékesíteni alig vált lehetővé. A közforgalom e káros jelenségének megszüntetését, s a bankjegyek iránt megrendült bizalom helyreállítását óhajtá a választmány elérni azzal, hogy hirdetményi leg közzététette, miszerint a betéteket akár fémpénzekben akár papirpénzjegyekben kivétel nélkül elfogadja, s azok visszafizetését, valamint más fizetéseket is, a felek kívánságához képest fémpénzben vagy bankjegyekben eszközlendi, sőt ezzel kapcsolatban késznek nyilatkozott bárkinek bankjegyeit fémpénzre átcserélni. A közönség megnyugtatására irányult ez intézkedésben a városi hatóság társulatunkkal karöltve kívánt eljárni, nem lévén azonban pénztári készlete, 6000 írt kölcsönt kért intézetünktől, mely összeg a kitűzött a*.«s 36
