Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
módosító 1877. évi VILI. t.-cz. társulatunkra nézve úgyszólván tárgytalan volt, a mennyiben, — mint ez e munka 114. lapján megérintetett — intézetünk csekély kivételeket leszámítva, az utóbb idézett törvény nyel megengedett kamatlábon túl nem terjeszkedett. A főbb üzletágaknál meg kellene még említenem az előleg- és kézizálog-üzletet, melynek folytonos csökkenése azon meggyőződésre vezérletté az igazgatóságot, hogy: hiányozván annak fejlesztésére szolgáló alapkellékek, e téren sikeresebb eredményeket elérni alig lehetne, miért is fentartva egyébként ez üzletágat, - annak érdekében behatóbb intézkedések nem történtek. De a mily meddő maradt ezen most említett üzlet, éppen oly haladást mutat a már jelentőségét vesztett értékpapír-üzletnek újbóli felvétele és ezzel kapcsolatban meghonosított két uj üzlet, melyek egyike kevésbé a haszon szempontjából, mint inkább egy könnyen mozgósítható tőkének létesítése végett, a másik pedig kizárólag azért nyert felvételt, hogy az ingatlan javak által biztosított társulati követelések, ily terhelt ingatlanok eladásánál mindenkor kellően fedeztessenek. E két üzlet egyike „a pénztári utalványok szerzése és folyó számlái összeköttetés“, ti másik pedig, „ingatlanok vétele és eladása“, melyek fejlődéséről alább szólandók. Értékpapir-üzlet. (1875—1884.) Megemlittetett, hogy a betétek a most leirt évtized alatt közel 800,000 írttal felszaparodtak, mely készletet a váltó- és előleg-forgalomból visszaszivárgott, mintegy Előleg- és kézizálog- üzlet apadása. — 149 T TT T T
