Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
a társulatnak mindenkor módjában álland, elaggott és munkaképtelenné vált tisztviselőiről gondoskodni. Ez erkölcsi kötelezettség beváltására egy két évvel később alkalom nyílt, a társulat érdemteljes titkárja Maiina János elhunytával, annak özvegye által kegydij iránt benyújtott kérvény elintézésénél. E kérvény tárgyalásánál felmerült ellentétes nézetek érlelték e munka Írójában az elhatározást, egy nyugdíjalap alkotására, mely eszme a részvényeseknek hálás emlékemben élő készsége által, az e részben kidolgozott nyugdíj szabályzatnak az 1875. február 23-án tartott közgyűlésben történt elfogadásával megvalósult, és az ugyan ekkor a nyugdíj alapba utalt 278 frt 59 krnyi összegű szerény bekezdésből, a tisztviselők által befizetett járulékokból, valamint a társulat nagylelkű adományaiból, 1894. év végéig 47,124 frt 87 krra szaporodott. Ezen alap létesítése folytán a munkaképtelenné vált tisztviselők és azok özvegyeinek a nyugdíj szabályzatokkal biztosított járulékok kiadása iránt hozott határozatok jótékonyságát, nem sokára ezután három tisztviselő már élvezte, s özvegyeik jelenleg is élvezik.-----*----C s ezzel a harmadik korszak történetét befejezve, azon észleletemet óhajtom még kinyilvánítani, hogy: a leirt évtized változatos eseményeiből levont tanulságok hatása a későbbi korszak minden intézkedésén átcsillámlik; átsugárzik továbbá a vezető egyéniségek, kik úgyszólván a megalakulástól a most tárgyalt időig-aű 138 —