Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)

feletti fájdalom hatásán kiviil másodsorban azért is nehezedik reám az elfogultság érzete, mert éppen úgy mint a régi múlt idők tényeit csak a későbbi kor vilá­gítja meg a kellő fénynyel, — úgy most lehet csak látnom a hézagot, mely az elhalt titkár szakavatott sikerdús működése és helyének elfoglalása után általam folytatott működés között létezik. Elfogultságomat növeli még, mert a társulat részéről, mindenkor tapasztalt jóakarat és megbecsülhetetlen bizalom, a hála adójának oly mérvű kötelezettsége alá helyez, melyet közel negyedszázados, a legjobb akarat s egyedül a társulat érdekei előmozdítására irányzott önzetlen törekvés sem lehet képes leróni, és pedig annyival kevésbé, mert: mindinkább érezem, hogy a jó szándék és buzgalom által vezérelt tevékenység a szerény tehetség hiányait csak részben sem képes pótolni. E lekötelezettségem benső érzetével következőkben irom le a takarékpénztárnál elfoglalt hivatali állásom előzményeit. Nitter Ferencz igazgató 1873. február 17-iki választ­mányi ülésben bejelenti, hogy Maiina János az intézet érdemdús titkárja február 14-én elhunyt. A mély fájdalommal tudomásul vett e jelentés folytán a titkári állásnak választás utján betöltésére ugyanezen hó 22-ike tűzetett ki, felkéretvén a választ­mány tagjai, hogy e választás megejtését köztudomásra hoznák. Személyem akkoron a takarékpénztári ténykedéstől távol állván, egyes jóakaróim, barátaim jóindulatú Maiina János titkár elhunyta. a*- 131 ­'

Next

/
Oldalképek
Tartalom