Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
s9mányi tag- és 1861. év óta társigazgató a társulat irányában szerzett, a hálás elismerés szószólójává lenni, de mellőznöm kell ezt, mert: az érdemek iránti hála-adó lerovásának, egyéni meggyőződésem és tiszteletem által sugalt szavaimnál, sokkal tüntetőbb jelét képezik, a közgyűlés részvényeseinek szavazatai, melyek vezér- igazgatóvá megválasztását eredményezték. Ez idő óta az ügymenet uj életet nyert; s lehetne mondanom uj korszak nyilt meg; de midőn kizárólag az eredményekből levont ily bírálatot hangoztatok, nem szabad figyelmen kívül hagynom azt sem, hogy a szakavatott és kitűnő üzleti szellemtől áthatott vezér- igazgató ténykedésén kívül nem kevésbé az akkori viszonyok váltak az uj korszak megteremtésének leghatályosabb tényezőivé. A pénzkereslet, a pénz termő erejével uj pénzforrások létesítése körüli törekvés, —közel lévén már a nemsokára elért tetőpontjához — folyvást emelkedett, és uj erővel nyilványult; szerencse, hogy az igy támadt igények kielégítésére a társulat birtokában volt érték- papirkészlet egyelőre elégséges alapot nyújtott; s ennek czélirányos felhasználása az uj vezérigazgatónak elvi- tázhatlan érdeme. Fentartva, hogy a vezérigazgató e téreni és más iránybani érdemeit a kellő helyeken kiemelhessem, — a személyi ügyekre vonatkozólag még meg kell említenem, hogy a teendők felszaporodása és több oldalúsága, a tiszti létszámnak — mely eddig egy titkár, két könyvvezető és egy pénztárnokból, tehát négy személyből állott — szaporítását igényelvén, 1872. október 17-én Tiszti létszám szaporitása. E«129 9
