Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)

idejében is — ellentállva a szorult helyzet kiaknázása iránti csábitó kisértésnek, - - e kamatokat csekély számú kivételekkel 8%-nél magasabbra nem szöktette.

Az emlitett előnyöket tehát, általánosságban szólva abban találom, hogy a földbirtok javára a hitelintézeteknél oly pénzforrások nyíltak meg, melyek a jelzálogkölcsönöknél eddig megszorítva volt kamatláb miatt egyedül váltók leszámítolásának üzletében nyertek jövedelmezőbb elhelyezést, és a mely pénzforrásokat a földbirtokos osztály a kevésbé pénzszűk viszonyok közt eddig fel nem kereste, de váltók elfogadása utján igénybe nem is igen vehette.

Igaz, hogy az 1865—1875. évek közti időszakban már létezett sok takarékpénztár és hitelintézet részéről engedélyezett s milliókra rugó kölcsönök mellett is egyesek még pedig nem kis számmal s különösen a földműveléssel foglalkozó néposztály egy része, magánegyéneknél nyert kölcsönei, és a hitelezők lólekismeretlen üzérkedései által végromlásba döntettek, mindazonáltal az ily katasztrófák, pénzválságok idejében az uzsoratörvények legnagyobb szigorítása mellett sem lettek volna elháríthatok, sőt feltehető, hogy e katasztrófák nagyobb számmal következendnek be, ha a takarékpénztárak és egyéb pénzintézetek pénzcsatornáikat a földművelés, ipar és kereskedelem részére meg nem nyitják.

Nem tagadhatni, hogy a kölcsönt nyújtó pénzintézetek nem mindegyike maradt a kölcsönzés kamatai tekintetében a mérséklés azon fokánál, mint az esztergomi takarékpénztár, mely akkoron, midőn önmaga is idegen pénzforrásokra volt utalva és midőn a magyar földhitelig