Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
«3 Betétek a főpapság részéről. vidéki pénzintézetek betétjeinek kisebb részét képezik, a nagyobb részt pedig a takarékosság filléreiből származó szerény összegek, valamint egyes tőkepénzesek oly készletei alkotják, melyek kamatjaiból a tulajdonosok járadékszerű jövedelmet óhajtanak maguk részére biztositani. Társulatunk által kezelt pénzek nagyobb tömege kezdetben az állandóság jellegével bíró s törzsbetéteknek czimezni szokott pénzekből állottak; azok bevétele és kiadása körül tehát jelentékenyebb hullámzások nem keletkeztek. Es itt elismerés és hálás köszönettel kell adóznom az érsekség és a helybeli főpapságnak azon bizalomért, melylyel alapítványi értékei és egyéb fölös pénzeit intézetünk kezelése alá helyezé, különös hálát kell azonban mondanom boldog emlékű Scitóvszky János bíboros herczegprimásnak, ki egyházmegyéje lelkészeinek az egyházi pénzek gyümölcsöző kezeltetése tekintetében az esztergomi takarékpénztárt mint feltétlen bizalmat érdemlő helyet ajánlá. És ez ajánlatnak köszönhető, hogy nemcsak Esztergom, de Hont-, Bars- és Nógrádmegyék plébániáinak nem csekély összegű alapítványai máig is intézetünk hűséges kezelése alatt állanak. De az állandóság jellegével biró betétekhez később nem kis mennyiségű oly tőkék is csatlakoztak, melyek csak rövid időre kerestek jövedelmező elhelyezést. Nehogy tehát ily tőkék visszafizetését, az intézet adósainál jól elhelyezett kölcsönök, avagy ezek egy- részének visszakivánása utján kellendjen eszközölni, 6* 104
