Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)

módozatát, mely szerint a földbirtokhoz vezérlett kölcsönök alapját képező záloglevelek átvételébe bocsátkoztak, melyek jövedelmezősége a betétek után fizetett kamatoknál nagyobb lévén, — nemcsak hogy a betétekkel szemben nyereséget eredményeztek, de a tömegesebb felmondások akadálytalan visszafizetésére szolgáló biztos és könnyen mozgósítható pénzalapot nyújtottak.

Ezen összeköttetésnek alapjai ugyan még az előbbi években vettettek meg, de az akkori pénzviszonyok, különösen az apadó betétek és ezzel szemben a rossz termés okozta nagyobb pénzkereslet, — még csak a későbbi években engedé meg, jelentékenyebb összegeket a földhitelintézet zálogleveleibe fektetni.

Midőn a fennebb leirt elhatározásokról megemlékezem, lehetetlen nem méltányolnom ama kedvező befolyást, melyet az értékpapír-üzletnek a takarék- pénztár üzletkörébe bevonása eredményezett.

E kedvező befolyás nem egyedül egyes, eddig nem létezett üzletek megkötésére nyújtott alkalmat, hanem kezdeményezése volt azon alap megteremtésének, mely felett társulatunk értékpapírjaink állagánál mai napság is rendelkezik.

És a mint ezt csak méltányolni lehet, úgy elismerésre számíthatott intézetünk a magyar földhitelintézetnél is, melynek zálogleveleiből 1871. évben közel fél milliónyi forint névértékű czimletok feküdtek társulatunk tárczájában; bízvást állíthatni tehát, hogy országunk ezen most már elsőrangú hitelintézetének záloglevelei

a*

— 81 —

—

T