Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)

erős kézzel fogtak hozzá, hogy: a már meglevő üzletek megtartásával, különösen a bel kezelés rendszerének megállapításával és szigorításával a mutatkozó hátrányok ellensulyoztassanak.

Mindazon javaslatok, határozatok és intézkedések pedig, melyek úgy az intézeti külélet, valamint a bel- ügyek fejlesztését annyira elősegítették, — alig keletkeztek volna, ha a beállott nehéz viszonyok a takarék- pénztáraknak úgyszólván passiv működését meg nem akasztják, és e viszonyok kényszere az igazgatóságot a kifejtett ténykedésre nem sarkalja.

Azon fontosabb intézkedések közül, melyek az 1863. és 1864. évek folyamán sűrűén, s az alakulás utáni első évek kivételével soha ily számmal nem tartott igazgatósági tanácskozások után létesítettek, a legfontosabbak egyike azon összeköttetés, mely az akkor alakult magyar földhitelintézet és az esztergomi takarékpénztár közt létrejött.

Ez összeköttetés kezdeményezése a földhitelintézet akkori elnökének gróf Dessewffy Emilnek, társulatunkhoz intézett 1863. május 29-én és deczember 28-án volt választmányi üléseken tárgyalt felhívásában nyeri kiinduló pontját, mely felhívás a többszöri levélváltás utján történt ajánlatok beható megvitatása után a választmány és az 1864. február 9-iki közgyűlés által is elfogadott következő megállapodásokban nyeri befejezését:

„Társulatunk a magyar földhitelintézettel folyószámla viszonyba lép, melyeknek alapján intézetünk a földhitelintézeti záloglevelek szelvényeit beváltja, továbbá a törlesztéses kölcsönök után fizetendő részletek

79