Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
6 ostromok alatt is pusztultak, és többször ostromokon kívül is tüzeknek estek martalékul. Az egykor bizonyára nagy tömegű iratanyagból máig csak igen kevés maradt meg. Ennek legnagyobb részét Marsigli, a kiváló olasz mérnökkari tiszt, 1686-ban a visszafoglalt Buda romjai között, a defterdári hivatal régi iratraktáraira bukkanva szedte össze,1) a kisebb részt mások vitték el, részben korábbi harcokban szerzett hadizsákmánykép, »emlékül«. E nyugati származású emberek révén ezek az iratok utóbb — Varsóig, Stockholmig, Párisig terjedő körzetben — különböző európai könyvtárakba, tudományos gyűjteményekbe kerültek, ahol tudományos kutatók részére régóta hozzáférhetők, és szabadon használhatók. Tanulmányozásukkal magyar kutatók ismételten foglalkoztak. Előbb egy rövidebb értekezéssel Szilády Áron hívta fel a figyelmet jelentőségükre,2) később Velics Antal és Kämmerer Ernő fordított hosszú éveket kutatásukra. Az utóbbiak két kötetnyi fordításban bőséges szemelvényeket is közöltek belőlük.3) A bécsi Nationalbibliothek és a drezdai Landesbibliotbek anyagának nagyfokú felhasználásával készült kiadványukból kiderült, hogy a tőrök adóösszeírásoknak rendkívüli történelmi forrásértékük van, mert belőlük Magyarország népessége másfél évszázaddal a pragmatika sanctio előtt, a kérdésnek számos kulturális, vallási, gazdasági és egyéb vonatkozásával együtt összeállítható, mégpedig a törökök által uralt területen, tehát olyan vidékeken, amelyekre vonatkozólag nem-török forrásunk alig van ; de ugyanezen kiadványból az is világossá lett, hogy a bécsi és drezdai anyag e kérdések teljes megvilágítására nem elegendő,4) mert ez az anyag kis terjedelmű, csak egyes korokra, csak egyes vidékekre vonatkozik, és egyes darabjaiban is csonka; inkább csak általános tájékoztatásul és esetleg a későbbi tanulmányokhoz gyakorlati előiskolául szolgálhat. Velics után e sorok írója tűzte ki célul a török adóösszeírások közvetlen megismerését és feltárását. E törekvéshez az európai ]) L. Beliczay Jónás : Marsigli élete és munkái, Budapest, 1881. Értekezések a történelmi tudományok köréből, IX. k., 9, sz. 2) Szilády Áron : A defterekről, Budapest, 1872. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, II. k., 11. sz.) 8) A magyarországi török kincstári defterek, fordította Lászlófalvi Velics Antal, sajtó alá rendezte Kämmerer Ernő, I—II., Budapest, 1886 és 1890. 4) Velics és Kämmerer nagy munkájának legfőbb fogyatékossága — eltekintve a munka más hibáitól, nagyszámú paleográfiái tévedésétől is — onnan ered, hogy túlnyomóan töredékes forrásokat közöl. Ez a magyarázata, hogy bár a leggyakrabban idézett forráskiadványok közé tartozik, adataiból feldolgozást készíteni nem lehetett.
