Muzslai Zsitva Ágnes: Az esztergomi sajtó története a kezdetektől napjainkig 1828-2011. A város története a helyi sajtó tükrében - Városunk, múltunk 3. (2016)

- Ha napjainkban az úttörőmozgalmat emlegetjük, van a kifejezésnek egy pejoratív felhangja, pedig pedagógiai értelemben nem volt egy szerencsétlen intézmény vagy szerveződés.- Bizony nem. Nyugodtan nevezhettük volna szabadidő-központnak, hiszen a gyerekek szakkörbe jártak, múzeumokat látogattunk, színházba mentünk, korrepetálásokkal segítettük a tanulást - nem volt szerencsésebb, mint ma a kulcsos gyerekek, akikre az iskola után nincs, aki felügyeljen, tartalommal töltse meg a szabad délutánjaikat? Őszintén szólva meg is kaptam érte az elismerést, például mindennemű pártelkötelezettség nélkül a »Kiváló pedagógus« kitüntetést. De higgye el, minden nehézség ellenére - ha újra kezdhetném - ismételten csak pedagógus lennék, folyamatosan pályáznék, mint egykor is tettem, hiszen így alakítottunk ki szaktantermeket, játszó szobát, babaházat, kisgazdasszony, ügyes kezek, bélyeggyűjtő, csillagász és rajz szakkört, melyek mind a gyerekkezek nyomait őrzik. Szép és tartalmas munka volt, amelynek emlékeit máig szeretettel őrzik az immár apukákká, anyukákká felnőtt egykori úttörők." (A kalapos nagysága. In Hídlap, 2011. 12. sz. április 2. 21. p.)

Az 1990. évi rendszerváltás után az Úttörőház a mozgalommal együtt megszűnt, és az épületet visszakapta a katolikus egyház. A Kolping-ház részeként működött, majd megkapta az Esztergomi Vitézek Rugby Klub és sportházként; szállóként működtetik.

144