Számord Ignác: Az esztergomi r. kath. érseki kisdedóvónő-képző intézet értesítője az 1913-1914. és 1914-1915. iskolai évről (1915)

62

Az oklevelek kiosztásáig két szabad nappal rendelkeztünk, ezek egyikét nem annyira kirándulásra, mint inkább zarándokúira használtuk fel a festői hegyek között fekvő Péliföldre, amelyet másként Szentkeresztnek neveznek. Zarándok-útnak mondjuk, mert egyik célunk az volt, hogy a kegyhelyen a Szent-kereszt oltáránál imádkozzunk fegyvereink győzelméért, hogy a Mindenható minél előbb távoztassa el hazánk egéről a veszedelmes felhőket. Ezt a kedves utat így beszéli el egyik tanulónk:

„A hajnal még alig bontakozott ki az éj fátyoléból, már is látni lehetett siető kis csapatunkat, amint gyorsított léptekkel a vasúti állomás felé tartott. Az útnak egyik részét vonaton tettük meg Tátig, a másik felét gyalog. Igazgatónk volt a vezetőnk a Szentkeresztre vivő meglehetősen poros és hosszú úton. Kellemes beszélgetés, tréfálkozás között haladtunk keresztül Mogyorós községen, míg egy dombra érve, megpillantottuk a kedves búcsújáró helyet.

Az út porát leverve a templomba siettünk, hogy sz. misét hallgassunk. Sz. szándékunk teljesüléséért ájtatosan imádkoztunk s még lelkesebben énekeltük: „A keresztfához megyek“ szép fohászt; majd szivünkből szállt fölfelé énekünk „Nagyasszonyunk hazánk reménye“... Mise után a sz. keresztnek ereklyéjét csókoltuk meg, többen közülünk meggyóntak és sz. áldozásukat felajánlották a hazáért.

Szentkereszt Don Bosco fiainak első magyar telepe. Szerény még ez az intézet, de nagy áldás ottlétük a vidékre. Mi is éreztük szívességüket; poggyászunkat biztos helyre téve, az ő kalauzolásuk mellett megtekintettük a sz. kutat s az ott lévő Máriakép előtt egy lourdesi énekkel üdvözöltük a Sz. Szüzet, majd az erdőn keresztül a Kálváriára haladtunk fel.

Ez alatt növendékeink jó szakácsok voltak, elkészítették a várva-várt ebédet. Ebédlő asztalul szolgált a szép zöld pázsit. Jól esett nézni a kitűnő étvággyal falatozó csapatot. Ebéd után pihenőt tartva, hálaadó imára tértünk be a templomba s aztán a kedves szaleziánus atyák vezetése mellett utunkat az Öreg-kő nevű sziklahegy felé vettük, hogy megtekintsük a nem régen felfedezett Jankovich-barlangot. Hosszú meredek szikláidon inkább térden csúszva, mint járva fölértünk a barlang nyílásához. — Maga a barlang két részből áll. Az előrész magas nyitott kupolaalakú, a belső barlangba csak csúszva-mászva lehet bejutni. Elég szűk üreg, amelynek falazatán kezdetleges rajzot is lehet látni, ha a képzelet. erősen közreműködik. Míg mi a barlangot szemléltük,