Számord Ignác: Az esztergomi r. kath. érseki kisdedóvónő-képző intézet értesítője az 1913-1914. és 1914-1915. iskolai évről (1915)
56 Az igazgató törzskönyvet vezet az intézetben képesített óvónőkről, állásra ajánlja őket, azok pedig felkeresik az intézetet, elmondják működésük eredményét, elpanaszolják a nehézségeket, amelyekkel községükben, óvóintézetükben, vagy mint nevelőknek a családokban meg kell küzdeniük. E) Szociális kurzus. Az előző fejezetben említettük, bogy növendékeinket az életre iparkodtunk nevelni, hogy künn a világban megfeleljenek női hivatásuknak s a hivatásukkal járó ama kötelességeknek, amelyek a jelen korban különösen a neveléssel foglalkozó nők vállaira nehezednek, hogy a női mozgalmakban is megállják helyöket. E cél biztosabb elérésére intézetünkben 1915. március 16., 17. és 18. napjain szociális kurzust tartottunk. Előadóul Korányi Sarolta tanárnőt, az Országos Kath. Nővédő Egyesület alelnökét voltunk szerencsések megnyerni. Világos, logikus és tartalmas beszédeivel, kellemes előadásával nemcsak tanulságos, hanem élvezetes órákat is szerzett nekünk. Növendékeink készséggel vettek részt a kurzuson, örömmel hallgatták az előadásokat, azokat meg is értették, amint erről a növendékeinktől bekivánt jegyzetekből meggyőződtünk. A kurzust, amelyen résztvettek városunknak szociális kérdések iránt érdeklődő hölgyei is, Számold Ignác intézeti igazgató nyitotta meg. Az előadó bő részletességgel tárta hallgatói elé, a nép helyzetének szociális alapon való javítását. Felhozta a világháború hatását a mai társadalmi életre s elsorolja, hogy mily nagy kötelezettségeket ró a mostani történelmi nagy idő a magyar katholikus nőkre. Például elénk állítja hü szövetségesünket, Németországot, ahol tettben nyilvánul a nép mélységes istenfélelme és önfeláldozó hazaszeretete. Fejtegette a nevelés fontosságát, hogy a nemzet egyéniségét minél magasabb színvonalra emelve s tervszerű küzdelmet folytatva a nemzet hibái ellen, öntudatosan fejlessze a nemzet erényeit. Lelkesen buzdított arra, hogy mindazok, akiknek módjukban van, ne szigeteljék el magukat a katholikus nőmozgalomtól, hanem minden erejüket kifejtve vigyék át a köztudatba azt, hogy tenni kell a közjóért s ezt szervezkedés utján lehet leginkább elérni. A munkásoktól, akiknek a legmostohább sors jutott osztályrészül, ne zárkózzunk el, hisz ha testünk egyik része fáj, megérzi azt az egész test. Segítsünk tehát bajaikon, éljünk velük szolida
