Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)
36 Mit tartsunk a metszetgyüjtemények iránti érdeklődésről, jobban szólva az ezek iránti érzéktelenségről ? Finom érzés hiánya ez azoknál, mig a hozzá értőknél nagy igazságtalanság, a műtörténelem rovására, holott előttük állott a példa egy Rafaelben, ki barátjának és tanítványának, Marc Antonio Rajmondinak, az ő rajzai urán készült metszeteit nemcsak figyelmére méltatta, hanem ki is javította ; hasonlóképen Rubens, és a festő-metszők (paintre graveur) megoszlott munkássága, hogy csak egyet említsünk közülök, Dürer nem bizonyitja-e, mikép a fa- és rézmetszős művészete mindig a legnagyobb lelkeket foglalkoztatta. Igaz ugyan, hogy nagy fejlettségnek örvendett a festészet, midőn a metszés kezdetleges lépéseit elhagyva, önálló munkakörben és technikájával kilépett az élet porondjára. Eleinte és csirájában az úgynevezett niello munkáknál kizárólag a felső - olaszországi aranyművesek műhelyeiben használtatott, s csak később, 1460. év körül kezdettek e niello- vésetek papírra vettetni, mint ezt abbate Zani 1797-ben Párisban a királyi metszettárban felfedezett ilyen lenyomattal begyőzé. E metszetlenyomat sz. Máriának koronáztatását ábrázolja, melyet Maso Finiguerra 1452. évben a fló- renci sz. János egyháza számára készített. Ez volna az első nyom, mely a niellók-papirra nyomatására mutat. Azóta sikerült többeket is felfedezni, s köztük nem áll utolsó helyen a Drougoulin katalógus (1879.) szerint az ezen gyűjtemény nevezetességét képező niello-met-