Ortutay András: Az esztergomi óvodaügy és az első eszergomi óvoda története (1988)

13

Az óvodaköteles gyermekek 60 %-& Járt ebben az időben óvodába. Esztergom vármegye tanfelügyelője Jelentette 19oo-ban: "A város 3-5 áves 471 óvodakötelese közül a három kisdedóvodában 273 gyerek van beírva. Nyáron a létszám háromszorosára is felemelkedik, amidőn a szűk helyiségek helyett az udvaron foglalkoznak.”

Az esztergomi óvodák sorában átmenetileg egy új intézmény is megjelent az első világháború után. Az Igazságügyi Minisztérium irányítása alatt levő eaztergomtábori fiúnevelő intézetben is működött óvoda az intézetbe beutalt gyerekek számára.

Esztergom az első világháború utáni nehéz helyzetben kísérletet tett arra, hogy iskolavárosként, idegenforgalmi központként találjon életteret. Az egyik legjelentősebb oktatási beruházás a szatmári irgalmasnővérek iskolaépítkezése volt. Ennek során 1929 szeptemberében az új iskolatömb földszintjén megnyitották a város negyedik óvodáját, amely a XIX. század végén működő intézmény jogutódja lett.

Az akkori Szent János utcában /később Óvoda utca, ma Katona István utca/ egy foglalkoztató teremben egy szerzetes óvónő dolgozott. A kor egyre élesebben vetette fel a szociális kérdéseket. Ilyen kérdések megoldására tett kísérletet 1935. július 7-én Boronkay Mária Ágota szerzetes nővér, aki családjának Petőfi utcai házában megnyitotta a Szent Szív Otthont. Az intézet vezetője Mátyásffy Pirmina lett. Az óvott gyermekek száma a szegény környékről 8o gyerek volt.

A társulati óvodában 1937-ben 97 gyerekkel foglalkoztak. Szorító társadalmi igény hozta létre a Szenttamáshegy lábánál az Esztergomi Keresztény Szeretet Napközi Gyermek- otthont, amelyet Keményffy K. Dániel érsek-vízivárosi plébános hozott létre. Az óvoda fenntartásában jelentős szerepet vállalt Esztergom városa is, valamint az Actio Catolica. Egy teremben 4o gyerekkel foglalkoztak.