Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
8 A tisztelgőkhöz, kik ez örvendetes alkalomból a közszeretetben és általános tiszteletben álló főispán előtt hódolatukat tolmácsolták és a kiknek soraiban Esztergom-megye és a város összes közművelődési egyesületei, tanintézeti, közhasznú egyletei képviselve voltak, intézetünk is csatlakozott. A küldöttségnek, melyet a tanári kar e czélra választott, az igazgató, továbbá Czenczik János, Major János és Kiinda Rezső tanárok voltak tagjai. Az intézet érzelmeit az igazgató tolmácsolta a következő beszéddel: / «Méltóságos Gróf és Főispán Ur! A benső és őszinte lelkesedés, melynek érzelmei Méltóságod tiz évi szelid, szeretetteljes kormányzásának mai ünnepélyes évfordulója alkalmából e megye minden egyes lakosának kebelét szokatlan hullámzásba hozták, élénk visz- hangot keltettek a helybeli kath. tanítóképző-intézet tanári testületénél is, melynek nevében van szerencsénk megjelenni Méltóságod előtt, hogy a legmélyebb tisztelet és legállha- tatosabb hódolat néhány szerény szálát fonjuk azon dics- koszoruba, melyet a szív mélyéből fakadó szeretet gyöngédsége tűz ma Méltóságod érdemdús homloka köré. Intézetünk Méltóságod dicső emlékű elődei messzelátó bölcseségének, önzetlen hazafiságának és áldozatkész bőkezűségének köszöni létezését és azok atyai gondoskodásának védszárnyai alatt növekedve emelkedett azon magaslatra, melyen ma az ország e nemű legjelesebb intézetei közé sorozható. Közel ötven éves múltja hazánk legeseménygazdagabb korszakának idejébe szövődik. A negyvenes években, a nemzeti önérzet nemes felbuzdulásának éveiben keletkezvén, a vihar, mely békés fejlődésünk folyamát egy időre megakasztotta és közművelődésünk már-már virágzásnak indult fájáról a legszebb reményekkel kecsegtető gallyakat letépte, nem tanúsított ugyan iránta sem kiméletet, de csak azért, hogy pihenése alatt uj erőket gyüjtvén, hamvaiból Phönixként megifjodva kelvén életre, annál szivósabb kitartást fejthessen ki a bekövetke
