Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
9 gyöződését nyilvánítjuk, szemeit sem tudná nyugodtan lehunyni, ha lelkében élő, ideális magaslaté czélzatai egyház- megyei tanügyünket, de különösen tanítóképzőinket illetőleg, melyek gyökeres átalakulás küszöbén állnak, meg nem valósulhatnának. Ily férfiút tisztelünk mi Nagyságodban. Ezért fogadja kegyesen hódolatunk nyilvánítását. Ismerve tiszteljük, a végletegik ragaszkodunk Nagyságodhoz. Ily vezér alatt bátran, lankadatlanul küzdünk a tanításnak sokszor nehéz, tövises mezején; Ígérjük: örömmel iparkodunk felelősséggel teljes állásunk magaslatára törni, ott megmaradni, s ez által nekünk mindig nagybecsű teljes megelégedését kiérdemelni. Isten óvja, Isten tartsa Nagyságodat I“ A főtanfelügyelö úr meleg szavakban megköszönve a figyelmet, igaz ügyszeretetre valló lelkesedéssel hangsúlyozta a tanári kar nagy felelősséggel járó, de magasztos feladatát, ami különösen fontos ma már, midőn a tanítóság tekintélyét úgy a politikában, mint a társadalomban törvényhozás útján is emelik s azon fölül anyagi jólétét is biztosítani iparkodnak. Erre való tekintettel főleg igyekeznie kell a tanári karnak a reá bízott tehetségeket ápolni, fejleszteni .... Az ország jövő sorsa a tanítók kezébe van letéve, mert ezek nevelik a jövő nemzedéket, az ország reményeit. — Nagy felelősséggel járó feladat, — úgymond — de jóakarat, az ügy meleg szeretetéből áthatott buzgalom biztosítják a sikert. — Kijelenti továbbá, hogy benne törekvéseikben támaszt s hü segítő társat fognak találni .... Végül különös figyelmükbe ajánlva a vallás és a hazaszeretet ápolását a gondjaikra bízott növendékeknél, ígéri, hogy szeretettel fog kormányozni. A főtanfelügyelő úrnak meleg szeretettől áthatott rövid beszéde, megnyerő szívélyes modora kitűnő hatással volt a tisztelgőkre, akik a legkellemesebb benyomással lelkűkben vettek búcsút a tanügy és a tanítók ügyének őszinte igaz barátjától, a főtanfelügyelő úrtól, aki jelentős nyilvános szereplésének sikerei között méltán kiváló súlyt fektet azokra, melyeket a tan- és nevelésügy terén vívott ki magának. (Esztergomi Közlöny 1893. decz. 17.)
