Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)

6

tékát vévé, meg vagyunk győződve, hogy könnyebb volt elválni neki a földi léttől, hogy e szebb s virágzóbb jövő reményével telten nyugodtan hajtá le fejét, miután, mint Mózes egykoron, betekinthetett az ígéret földére.

Ily valóban gyöngéd gondoskodás, a taniigynek ily önzetlen támogatója még a halálos ágyon is, megérdemli bámulatunkat, megérdemli emlékét mindig tiszteletben, kegyeletben tartani ígérő fogadásinkat.

S mi, kik emlékét áldva emlegetjük, zarándokoljunk sírjához minél gyakrabban. S ha néma ajkai nem is nyílnak többé szólásra; s ha páratlan szelídségével nem is bilincsel le bennünket többé: újítsuk fel emlékezetünkben öt legjobban jellemző azon arany mondásait: »Istennel, észszel és szorgalommal boldogulsz«; továbbá: három dolgot kell mindig szem előtt tartani, először: »a kötelesség teljesítését, másodszor: a körülményekhez való alkalmazkodást, harmadszor : a többit Istenre bízni.«

Te pedig kedves ifjú! tanuld meg e nagy tanférfiúról való kegyeletes megemlékezéssel kapcsolatban azt, hogy igazán nagygyá egyedül az Istenbe vetett bizodalommal párosult munkásság teszi az embert.

Vajha elmondhatnék mi is, mit ő a nagy költővel bízvást elmondhatott áldásos hosszú élete végével magáról:

»Úgy éltem, hogy életemet Visszaélni nem bánnám.

Úgy éltem, hogy életemet Végezni ne fájlalnám.«

(Berzsenyi D.)

A. Ö. V. F. N.

2. Főtanf'eliigyelöi változás.

Egyik legnevezetesebb eseménye a jelen tanévnek azon változás, mely a főegyházmegyei főtanfelügyelői hivatalban történt.

O Eminencziája 1893. okt. 27-én 5918 sz. a. kelt magas elhatározásával az egyházmegyei tanítóképzők eddigi fő