Az esztergomi kerületi beteg-segélyező pénztár jelentése az 1894. évről (1895)
12 gyón egyenleget mutat ki, mely adatok legjobban bizonyítják a pénztár által követett okszerű gazdálkodást. Ezen eredményt annál nagyobb megnyugvással terjeszthetjük a T. Közgyűlés elé, minél jobban győződtünk meg a már előttünk fekvő jelentésekből, hogy sokkal nagyobb megyék területén működő pénztárak sem voltak képesek ily eredményt felmutatni. Pedig ki kell emelnünk még azt is, hogy Esztergommegve területén, pénztárunk mellett, több bánya-társláda, továbbá hasonlóképpen több magán- és végre Esztergom szab. kir. városában egy ipartestületi pénztár is működik. A chronologikus sorrendet tekintetbe véve s az év történetét vázolva, vissza kell térnünk a pénztár igazgatóságára és a felügyelő-bizottságra, mely utóbbi havonként, időről-időre rovancsolja a pénztárt és az ügykezelést feltüntető könyveket megvizsgálja, az igazgatóság pedig sűrűén ülésezik, hogy a kezdet nehézségeit legyőzze, hogy az esetleges hiányokat pótolja, a panaszokat elbírálja, az ügyvezetést, mely roppantul felhalmozódik, egyszerűsítse. Hogy a pénztár nemes czélját előmozdítsa, résztvesz a betegsegélyző pénztárak budapesti kongresszusán, nem kiméi sem fáradságot, sem anyagi kiadásokat a tagok érdekében s midőn a diphtéria gyógymód vérsavóval való kezelése ismeretessé válik, Dr. Bókay egyetemi tanár úrhoz a vérsavó beszerzése szempontjából kérdést intéz annak használhatóságára nézve és azt betegei számára megszerezni iparkodik. Ez azonban akkor nem történhetett meg, mivel a kérdéses szerűm nem volt kapható. Köszönettel kell még megemlítenünk Rogrün Ede párkányi bizalmi férfiú azon nemes tényét is, melylyel tiszteletdíját a pénztárnak adományozza, valamint a hatóságok, különösen pedig Esztergom vármegye alispánjának, Andrássy János úrnak hathatós támogatását, a felügyelőbizottság s a pénztári orvosoknak odaadó, készséges közreműködését. Ez volna T. Közgyűlés, az év vázlatos története, mely év, ha mást nem is, de tanúsítja azon munkásságot, melyet egyesek a nemes ügy iránt — mely mind nagyobb ős nagyobb tért hódit — kifejtettek s erősen hisszük, hogy a magasztos czélt tekintve, a jövőben még fokozottabb mértékben kifejteni fognak. Kérjük ezek után a T. Közgyűlést, hogy az igazgatóság e jelentését tudomásul venni szíveskedjék. Esztergom, 1895. márczius 14-én. Az »Esztergomi kerületi betegsegélyző-pénztár« igazgatósága nevében: Eysler Lajos titkár, könyvelő. Dr. Walter Gyula elnök. Paulovits Géza igazgató.
