Az esztergomi kerületi beteg-segélyező pénztár alapszabályai (1894)

4

a) valamely az ipartörvény (1884. XVII.) alá eső foglalkozásnál, ideértve még ugyan azon törvény 184. §. d) e) f) pontja alatt felsorolt vállalatokat is;

b) bányákban és kohókban, vagy a bányatermékeket feldolgozó egyéb művekben, úgyszintén kőfejtő-, homok-, kavics- és anyagtermelő helyeknél ;

c) nagyobb építkezéseknél;

d) vasúti üzemeknél és ezek gyáraiban és műhelyeiben, a postánál, távírdánál, távbeszélőnél;

e) a hajózásnál és hajóépitésnél kötelezett;

f) a fuvarozásnál, szállítmányozásnál, raktáraknál és a kereskedelmi pinczézésnél oly fizetéssel vagy bérrel vannak alkalmazva, melynek egy munkanapra eső összege 4 írtnál nem magasabb és a kikkel a munkaadó a munkába álláskor világosan ki nem kötötte, hogy az alkalmazás nyolcz napnál rövidebb időre terjed, a mennyiben a hivatott törvény 28. §-ában felsorolt egyéb és a kerületben létező pénztárak egyikénél a törvényben meghatározott módon és mérvben betegség esetére biztosítva nincsenek.

Az állami, törvényhatósági, községi és közalapítványi vállalatoknál, ide értve az állami vasutakat, postát, távírdát és gyárakat is, végleges minőségben állandó fizetéssel alkalmazottak nem kötelesek belépni az esetben, ha az ezeknél érvényben álló szolgálati rendtartások szerint betegség esetében is illetményeik részükre a betegség kezdetétől számítva legalább húsz héten át kijárnak.