Az esztergomi főkáptalan gondjaira bízott ájtatos alapítványok, s azok kezelési módozatának ismertetése (1870)
lyok feljogositák, s mely összeg e czim alatt időnkint tő- kesittetett, — lemondott, s ezt is a közpénztár alapjához csa- toltatni engedte. A mondottakból kiviláglik, hogy mig a közpénztár a tőkésítéseknél tekintettel van arra, és saját érdekében kell is tekintettel lennie, miszerint a mennyire lehetséges a tőkéket 6%-os kamatra helyezze el; addig viszont az általa közvetített alapítványi tőkéktől minden külömbség nélkül csak 5%-os kamat fizettetik az alapítványok élvezetére jogosultaknak. Ezek azonban eléggé kárpótolva vannak a kamat mondott megrövidítéséért azáltal, hogy úgy a tőke valamint a kamat pontos élvezete számukra biztosittatik. Nem kell tehát rettegniük a tőke bármi okból bekövetkezhető elveszésétől, mert ha a tőke elvesz, nem nekik, hanem a közpénztárnak vesz el; nem kell sokszor évekig várakozniok a kamatokra; s nem jutnak soha azon helyzetbe, hogy az évről- évre összehalmozódott hátralékos kamatokat költséges per utján, és ekkor is megfelelő biztosítéki alap hiányában talán csak részben, vagy épen ne legyenek képesek behajtani; mert ezen esélyek egyedül a közpénztárt sújthatják, de sohasem az egyes alapítványokat. II. Az alapítványok általános gondnokának teendője. Nem szükség mondanunk, hogy az előrebocsátott fejezetben foglalt elvek amily gyökeres époly üdvös és sikerdus változást valának az alapítványok kezelésében létrehozan- dók, ha azoknak a gyakorlatban érvény szerveztetik, s kivitelükben szigorú, minden körülményt lelkiismeretesen megfigyelő pontos eljárás alkalmaztatik. Nem sok nehézséggel
