Az esztergomi főkáptalan gondjaira bízott ájtatos alapítványok, s azok kezelési módozatának ismertetése (1870)

lyok feljogositák, s mely összeg e czim alatt időnkint tő- kesittetett, — lemondott, s ezt is a közpénztár alapjához csa- toltatni engedte. A mondottakból kiviláglik, hogy mig a közpénztár a tőkésítéseknél tekintettel van arra, és saját érdekében kell is tekintettel lennie, miszerint a mennyire lehetséges a tőké­ket 6%-os kamatra helyezze el; addig viszont az általa köz­vetített alapítványi tőkéktől minden külömbség nélkül csak 5%-os kamat fizettetik az alapítványok élvezetére jogosul­taknak. Ezek azonban eléggé kárpótolva vannak a kamat mondott megrövidítéséért azáltal, hogy úgy a tőke valamint a kamat pontos élvezete számukra biztosittatik. Nem kell te­hát rettegniük a tőke bármi okból bekövetkezhető elveszé­sétől, mert ha a tőke elvesz, nem nekik, hanem a közpénz­tárnak vesz el; nem kell sokszor évekig várakozniok a ka­matokra; s nem jutnak soha azon helyzetbe, hogy az évről- évre összehalmozódott hátralékos kamatokat költséges per utján, és ekkor is megfelelő biztosítéki alap hiányában talán csak részben, vagy épen ne legyenek képesek behajtani; mert ezen esélyek egyedül a közpénztárt sújthatják, de soha­sem az egyes alapítványokat. II. Az alapítványok általános gondnokának teendője. Nem szükség mondanunk, hogy az előrebocsátott feje­zetben foglalt elvek amily gyökeres époly üdvös és sikerdus változást valának az alapítványok kezelésében létrehozan- dók, ha azoknak a gyakorlatban érvény szerveztetik, s kivi­telükben szigorú, minden körülményt lelkiismeretesen meg­figyelő pontos eljárás alkalmaztatik. Nem sok nehézséggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom