Walter Gyula: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíj-ügye (1903)
17 kegyére van utalva, de az a tudat, hogy szerzett joggal bír és szoros igényt tarthat végellátására: méltóbb állásához és kellemesebb, megnyugtatóbb érzelmekkel töltheti el kebelét! 4. A nyugdíj-illetmény méltányos megállapítása. Ismervén a mai életviszonyokat, a szabályzat 46. §-át a legszívesebben oly értelemben szöve- gezte volna az előkészítő bizottság, a mely minden jogosult igényt teljes mértékben kielégíthetett volna. Az idevonatkozólag tett alapos számítások azonban nagy körültekintésre, gondos óvatosságra és előrelátó megfontolásra indították a bizottságot. Éppen ezen oknál fogva, nehogy a nyugdíjalap fenállását komolyabb veszély fenyegethesse és áldást Ígérő hivatásának teljesítését valami véletlen esély könnyen meghiúsíthassa, állapodott meg abban, hogy a nyugdíj-illetmény nagysága és a nyugdíj-alap jövedelmei öszhangban álljanak. Ez úton reményiette legsikeresebben biztosíthatni a nyugdíj-alap fenmaradását és az oly rázkódta- tások elhárítását, a melyek végzetes zavarokat idézhetnének elő. Tekintettel az eshetőségekre, a nyugdíj-illetmény megállapításánál a szolgálati évek számát is figyelembe veendőnek határozta. A szolgálati évek számának ilynemű szerepeltetése egyébként általánosan divó eljárás és magában a dolog természetében rejlik. Igaz egyébként az is, a mit
