Walter Gyula: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíj-ügye (1903)
14 egyházmegyei pap — a Csanádi székeskáptalan kanonokjait kivéve — köteles ... az alap növeléséhez hozzájárulni. .“ Elhagyva más ily szabályzatok hasonló értelmű rendelkezéseit, csak a következőkre bátorkodom felhívni a m. t. Tanácskozmány nagybecsű figyelmét. Általánosan elfogadott elv az az egyesületi életben, hogy az önkéntes és különösen nagyobb mértékű adomány felment a kötelező hozzájárulás teljesítése alól. Már pedig mint a fentebb érintett szórványos adatok bizonyítják, a főegyházmegyei alapok jelenlegi állását legnagyobb részben az érsekek és káptalani tagok nagylelkűségének lehet köszönni. Azt a kötelezettséget tehát, a melyet a főegyházmegye tagjai csak most fognak esetleg magukra vállalni, a nevezett jótevők már rég teljesítették. A kötelezettség és jog — m. t. Tanácskozmány — viszonyos fogalmak. Ezek karöltve járnak. Elválasztani nem lehet anélkül, hogy ne túlozzuk az egyiket, vagy ne csonkítsuk a másikat. Méltóztassanak ennélfogva bölcs megfontolásukra érdemesíteni azt a kérdést, vájjon méltányos lenne-e az az eljárás, a mely kötelezettségeket állapit meg anélkül, hogy azokat jogokkal viszonozná? ! Nem szabad talán szem elől téveszteni továbbá m. t. Tanácskozmány azon terheket, a melyek a kongrua-rendezés alkalmából a káptala
