Walter Gyula: Az esztergomi főegyházmegye nyugdíj-ügye (1903)
9 kozunk. A halhatatlan emlékű főpap Nagyszombatban az Oláh Miklós által 1556-ban 10 növendékpap befogadására emelt épületet 1619-ben azon egyházi férfiak használatára rendeztette be, a kik a tevékenység mezejéről visszavonulva, csendes nyugalomban óhajtották tölteni hátralevő napjaikat. Pázmány utódai közül: Lósy Imre, Lippay György; később gróf Barkóczy Ferencz és gróf Batthyány József tettek nagyobb adományokat az intézmény javára. Az érsekeken kívül főleg: Kopcsányi Mihály pozsonyi prépost, Tóth László, Galgóczy János, Draveczky Ferencz, Gosztonyi István és Jordánszky Elek esztergomi kanonokok, valamint Dravecz János nagyszombati polgár, városi tanácsos, gazdagították az intézmény alapjait. Az újabb időben sem hiányoztak nagylelkű Maeczenások, a kik tekintélyes összegekkel járultak a nyugdíjalap növeléséhez. A kegyelet és hála megsértése nélkül nem lehet e bőkezű adakozók neveit elhallgatni. Díszes soraikban a legelső helyet a bold, bibornok, Simor János hgprimás foglalja el, a ki 1883-ban 100.000 frtot adományozott az alapnak. Kegyelmes főpásztorunk ő Eminencziája 1895-ben deczember 19-én 10.000 frtot volt kegyes az alap növelésére felajánlani. Majd 1896. julius 22-én kijelentette ő Eminencziája, hogy ha a
