Az Esztergomi Dobó Katalin Gimnázium Évkönyve - az 1991-92. tanév (1992)
43 fogják emlegetni nevezetes tetteiteket, el kell búcsúzni kisebb társaitoktól, akiknek elődei voltatok, és akiknek - erényeitekkel és hibáitokkal együtt - modellként szolgáltatok. És el kell búcsúzni egymástól, társaktól, barátoktól, szerelmektől, haragosoktól egyaránt, hiszen kilépve az iskola kapuján életútjaitok szanaszét ágaznak. El kell búcsúzni, és az idő múlásával menthetetlenül elhalványuló emlékek ellenére hálával kell visszagondolni a helyre és a benne lévőkre ugyanúgy, mint ahogy hálával kell visszagondolni a szülői házra és a városra, ahol fiatalságotokat töltöttétek, ahol gyerekek és diákok lehettetek. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. És bár valószínűleg lesz új iskolátok vagy új munkahelyetek, lesz új otthonotok és talán lesz új városotok is, a régieket, a gyökereket nem szabad feledni, hiszen ezek jelentették a támaszt, amikor még törékeny korban voltatok, és ezek tápláltak, hogy testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt nagykorúvá, felnőtté válhassatok. A kinti világ eseményei, a nagybetűs Történelem mindig csak megszűrve jut be az iskolába. Az 1989-es év nálunk jórészt az iskolaváltás, a költözés jegyében telt el, de tudnotok kell, hogy ugyanebben az évben az ország egy olyan történelmi fordulatot hajtott végre, és azóta is szinte egyfolytában olyan történelmi eseményeknek vagytok kortársai és gyerekfejjel is tanúi, amelyek a ti gyerekeitek történelemkönyvében már vastagbetűs tananyagként fognak szerepelni. Számítsatok rá, hogy kilépve az iskola kapuján nem lesz könnyű helyet találni, nem lesz könnyű új otthont teremteni ebben a megváltozott, kinti világban, amely szabadságáért, nemzeti függetlenségéért cserébe iszonyú terheket volt kénytelen magára vállalni és cipelni azóta és valószínűleg még jónéhány éven keresztül. Pillanatnyilag olyasféle pusztában bujdosó nép vagyunk, mint amilyen a bibliai választott nép volt az egyiptomi fogság után, és közülük is sokan ugyanúgy visszasírják a régi szép időknek egy kis ügyeskedéssel könnyen megszerezhető anyagi lehetőségeit, mint ahogy a választott nép fiai közül sokan visszakívánkoztak a pusztai viszontagságokból az egyiptomi húsosfazekak mellé. Ti ne álljatok be a siránkozók közé, hanem tanuljatok meg küzdeni, és ha lehet jobban és főleg sikeresebben, mint ahogy a mi generációnk tette. Ti ne szőjetek álmokat, de azért higgyetek abban, hogy az ígéret földje valahol mégiscsak létező valóság, a jövő valósága, amit csak ebben a hazában tudtok megtalálni, higgyetek abban, hogy a leendő új otthont csak itthon tudjátok igazán felépíteni. És végül, a jótanácsok után három jókívánság - búcsúzóul az elkövetkező napokra, amikor újra elindul és felgyorsul körülötted az idő, és búcsúzóul a távolabbi jövőre, amikor az iskolán kívüli világban ért első, keményebb csalódások után - talán - némi nosztalgia támad majd benned egykori iskolád iránt. Nos, ezekre az elkövetkező nehéz, felelősségteljes időkre gondolva kívánom, hogy- adjon az Isten erőt, hogy meg tudd változtatni mindazt, amit meg lehet változtatni,- adjon türelmet, hogy el tudd viselni mindazt, amin nem lehet változtatni,- és adjon bölcsességet, hogy ezt a kettőt mindig meg tudd különböztetni egymástól.
