Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
65. Az egykorú festmények architektonikus háttereiben is feltűnik a pilaszteres-architrávos és a pilléres-archivoltos szerkezetek egybekapcsolása, (vö. Balogh J.: Az architektúra-festészet fejlődése és problémái az olasz renais- sanceban. Diss. 1923. Kézirat. 101. 1.). Korai és még fejletlen példáját Don Lorenzo Monaco (tl425) Királyok imádása képén találjuk (Posen, Raczinsky gyűjt. — Sírén, O.: Don Lorenzo Monaco. Strassburg. 1905.Taf. XXV.). Benozzo Gozzoli pisai freskóin (1468— 1485. — Papini R.: Pisa. Catalogo déllé cose d’arte e di antichitá d’Italia. Ser. I. Fase. II. Parte. II. Róma. s. a. 1934? táv, LXI—LXIII.) és a Fra Filippo Lippi műhelyéből származó Angyali üdvözleten (1475 körül.Firenze, Accademia. — Scharf, A.: Filippino Lippi. Wien, 1950. Abb. 1.) már sokkal fejlettebb formában jelentkezik. Teljes kifejlődéséhez pedig Domenico Ghirlandaio falfestményein jutott. (A firenzei S. Maria Novella freskói 1486—1490. — Lauts, ].: Domenico Ghirlandaio. Wien, 1943. Abb. 58, 68, 88.) 66. Venturi VIII/1. p. 425.; Baum S. 42. 67. Venturi VIII/1. p. 471.; Baum S. 42. 68. Ezt a kápolnát 1488-ban Agnolo di Bernardo Bárdi építtette. (Marchini op. cit. p. 85.; Paatx, W.: Die Kirchen von Florenz. Bd. IV. Frankfurt am Main, 1952. S. 93—94.) 69. A firenzei Santo Spirito sekrestyéjére nézve vö.; Burckhardt S. 168. (alaprajz és keresztmetszet); Laspeyres Bl. X. (keresztmetszet); Stegmann—Geymtiller Bd. I. S. 27. (alaprajz), 31. (keresztmetszet), Blatt 14. (részletek); Durm S. 180. (belső nézet); Baum S. 9. (belseje). Vö. továbbá: Botto, C.: L’edificazione della Chiesa di Santo Spirito in Firenze. Ri vista d’Arte. XIV. 1932. p. 23—53.; Marchini op. cit. 1942. p. 90.; Paatz op. cit. Bd. V. Frankfurt am M., 1953. S. 121-122, 134, 169. A sekrestye felépítésében nagy része volt Salvi d’Andreának, mint az egyik capomaestrónak. Megemlítjük még, hogy Pistoiaban a S. Maria dell’Umiltá nyolcszögletű kupolaterét Venturi Vitoni a Santo Spirito sekrestyéjének a rendszere szerint építette fel 1509-től kezdődőleg, azaz a földszinten kettős pilaszterek közé foglalt pilléres árkádokat alkalmazott. (Laspeyres Bl. XIX.; Burckhardt S. 120.) 70. A Packh-féle rajzokon a lunetta-ablakok elhelyezése hibás. Packh nyilván klasszicisztikus felfogásától vezettetve a lunetta-mezők közepére helyezte a tondo-ablakokat, holott azok a valóságban érintkeznek a lunetták körvonalaival (vö. 70. kép). 71. Baum S. XVI.; Heydenreich, L. H.: Spätwerke Brunelleschis. Jahrbuch der preussischen Kunstsammlungen. Bd. Ln. 1931. S. 20-22. 72. Botto op. cit. Rivista d’Arte. XIV. 1932. p. 29, 51. 73. Venturi VIII/1. p. 442.; Colasanti, A.: Loreto. Bergamo, 1910. p. 22.; Marchini op. cit. 1942. p. 94. 74. Az olasz renaissanceban vasat használtak a boltozatok és a kupolák megerősítésére. Az utóbbiaknál vízszintes abroncsot alkalmaztak ónozott vasból (ferro stagnate) a kőből rakott kupola-héj megerősítésére. Így épült mind a firenzei dóm, mind a római S. Pietro kupolája. (Vö.: Guasti, C.: La cupola di S. Maria del Fiore. Firenze, 1857. p. 29, 70.; Durm ].: Die Baukunst der Renaissance in Italien. Leipzig, 1914. S. 103—105, 186, 189. — Handbuch der Architektur. II. Teil. 5. Bd.). Önálló vasszerkezetre, mint amilyen a Bakócz kápolna belső kupolája volt — tudtommal — nincsen példa. (vö. Durm S. 102.) 75. A Bakócz kápolna építészeti fejlettsége szembeszökő lesz, ha összehasonlítjuk a bolognai Cappella di S. Cecíliával, melyet Arduino Ariguzzi épített csaknem egyidejűleg 1514-ben Sangallo-motívumok felhasználásával a bolognai S. Giovanni in Monte templom mellé ( Venturi VIII/2. p. 475—77.). Alaprajza azonos a Bakócz kápolnáéval, de a fülkék kiképzése, a falak tagolása sokkal lazább, szinte még quattrocento-szerű. 76. 1665. szeptember 18-án kelt inventárium. Budapest, Orsz. Levéltár. Urbaria et Conscriptiones. Fase. XV/8. p. 3. (Dr. Baranyai Béláné közlése.) 77. Zsigmond lengyel király 1517-ben kelt levele Joannes Bonerhez, a krakkói várgrófhoz: „Fűit apud nos Italus cum exemplo sacelli, quod nobis constituere debet, et bene nobis piacúit, tarnen commutari nonnulla ex sententia nostra fecimus, que sibi declaravimus. Ostendimus etiam illi, quantum in sepulcro ex marmore fieri velimus, ut ab illő et charta latius cognosces. Itaque cures, ut ex Hungária tantum marmoris, quantum sat érit, illi adducatur, nam ibi potius esse dicit pro tali laboré, quam alibi et commodius est illinc ducere.” (Acta Tomiciana. IV. Posnaniae, 1855. p. 198.) A kápolnára vonatkozólag vö.: Divéky A.: Magyarország szerepe a lengyel renaissanceban. Arch. Ért. XXX. 1910. 7—9. 1.; Lauterhach, A.: Die Renaissance in Krakau. München, 1915. S. 44—52.; Zalozieczky V.: Studien zur figuralen Ausschmückung der Jagellonenkapelle in Krakau. Belvedere. V. Wien, 1924. S. 166— 184.; Komornicki, S. S.: Kaplica Zygmuntowska. Rocznik Krakowski. Tom. XXIII. Krakow, 1932. p.47—120. (bibliográfiával és a források közlésével.); Bochnak, A.: Kaplica Zygmuntowska. Krakowie, 1953. 78. Stegmann—Geymüller Bd. V. Taf. 13.; Főt. Alinari 4740. 79. Vö.: Botto op. cit. Rivista d’Arte. XIV. 1933. p. 47. 80. Baum S. 220. 81. Az olasz renaissance oszlop-lábazatok fejlődésére nézve vö.: Kotsis 1.: A renaissance építőművészet formái. Budapest, 1948. 9. 1. Ilyen attikai oszlop-lábazatot találunk Giuliano da Sangallo egyik vázlatán. (II Taccuino Senese. föl. 34. Ed. R. Falb. Táv. XXXIV.) 82. Venturi VIII/1. p. 121. 83- Venturi VIII/1. p. 636. 84. Planiscig Taf. 80. 52
