Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

Az esztergomi Bakóé? kápolna szinte felépítésének pillanatától kezdve csodálat és bámulat tárgya volt mindenki előtt. Valahány írás csak szól róla, az mind végtöl-végig, mint valami utolérhetetlen alkotást1 magasztalja. Szépsége vitathatatlan volt minden korban, minden ember előtt. Az, egykorúak épp úgy lelkesedtek érte, mint a későbbi írók, a pusztító török éppen úgy meghódolt előtte, mint a barokk kor kíméletlenül újító mecénása. Soha senkinek sem jutott eszébe lerombolni, átalakítani, átépíteni, bármennyire is megváltozott a stílus, az íz^ós századokon keresztül. Ügy tűnik, mintha Leon Battista Alberti2 mondása valósult volna megá a kápolna különös történetében: „Nulla re tut um aeque ab hominum iniuria atque illesum futurum opus; quam forme dignitate ac venustateA