Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
felfogását tükrözte, sőt jóval bonyolultabb formáival még sokkal inkább. Ez különösen szembeszökő, ha összevetjük a Cappella del Cardinale delPortogallo-nak teljesen quattrocento jellegű homlokzatával (142. kép). A Bakócz kápolna homlokzatának felépítési rendszere ugyanaz, mint a kápolna oldalfülkéinek: pilléres-archivolt, pilaszteres-architrávos keretbe foglalva. De a homlokzat pilaszterei kettőzöttek, felettük a párkány kiugrik, azonkívül magas talapzatra vannak helyezve. Hasonló megoldást találunk a mantovai S. Andrea belsejében (128. kép), melyet Alberti tervei alapján Luca Fancelli épített (1472—1494). Máskülönben legfeljebb csak egy-egy részletét fedezhetjük fel az olasz kapuzatokon még a quattrocento második felében is: az urbinói palota103 egyik kapuján a magas talapzatokra helyezett pilasz- tereket, másik kapuján pedig az archivoltos és az architrávos szerkezetek egybekapcsolását (1476 utáni évek). A Bakócz kápolna triumphalis kapuzatának fejlett Cinquecento jellegét mi sem bizonyítja jobban, hogy Simone Mosca 1539-ben egészen azonos elvek szerint építette fel Spelloban az ún. Rotonda kapuját104, sőt annyival egyszerűbben, hogy nem alkalmazott kettőzött pilasztereket (143. kép). A Bakócz kápolna homlokzatának egykori dekorációja kissé egyenetlen volt. Meglátszik rajta, hogy nem egy kéz munkája. A pilaszterfej (42. kép), amelyet Canevale rajzából ismerünk, hallatlan eleganciájával antik mintaképre105 emlékeztet. A párkány palmettás- bőségszarus és maszkos fríze (101., 102. kép) motívumával és nehézkesebb faragásával a sekrestye lavabójával (96—98. kép) rokon. A bőségszarus motívum gyakori a quattrocentó- ban106. Szerkezetileg a S. Lorenzo tabernakulumának a fríze107, Desiderio da Settignano műve (1464), áll hozzá a legközelebb. Újszerű108 azonban a maszkok beiktatása és a későbbi stílus- korszaknak megfelelően a gazdagabb, tömöttébb rajz. Merőben új a talapzat] domborművek (99. kép) rajza, az illuzionisztikusan szalagon függő tabula ansata-val és két fáklyával. Hasonló motívum fordul elő, de jóval egyszerűbb változatban Velencében Andrea Vendramin dogé (f 1478) síremlékén109, Alessandro Leopardi művén (1493). A motívum illuzionisztikus jellege mindenesetre felső-olasz eredetre vall. Megjegyzendő azonban, hogy a karikán függő, lobogós szalagoktól övezett címerpajzs a XVI. század elején már magyarországi sírköveken is előfordul (Esztergom, Gosztonyi András prépost [fi499] sírköve; Porva, Perneszi Pálné, Zápolyai Orsolya [f 1500] sírköve; Esztergom, Garázda Péter [f 1507] sírköve). A homlokzat dekorációjából leginkább kiválik az egyik sarok-háromszögnek a domborműve (100. kép). Új stílusú, akanthus-leveles díszítése vékony indáival, kecsesen hajladozó, gyengéd virágszerű levélcsomóival, leheletszerűen finom lágy mintázásával merőben más, mint a kápolna többi faragványai, csupán motívumban és egyes részleteiben mutat kapcsolatot az oltár (77—78. kép) és a bejárat feletti archivoltok (81—82. kép) sarok-háromszögeivel, faragása azonban jóval könnyedebb, puhább jellegű. De ugyanígy eltér általában a quattrocento toszkán dekoratív szobrászatától. Kötetlenebb stílusában felső-olasz, illetve velencei hatás érvényesül. Lombard származású mesterek, elsősorban Pietro Lombardi és műhelye, továbbá Mauro Coducci és a velük együtt Velencében dolgozó Ambrogio da Milano (másképpen Ambrogio di Antonio da Urbino vagy Ambrogio Baroccio110) páratlanul szép ornamentikát fejlesztettek ki, mely a toszkán dekoráció hangsúlyozott vertikális, illetve horizontális szerkezetétől, tektonikus jellegétől (v.ö. a pilaszter- és párkánydíszeket) eltérően szabad festői hullámvonalakra épül fel, főmotívumai pedig az antik eredetű111 akanthus-inda és levél, valamint a virágszerű levélcsomó kifogyhatatlan változatokban. Ezzel a dekorációval először a velencei S. Giobbéban112 (149. kép) találkozunk, melyet Pietro Lombardi épített (1470) és csaknem ezzel egyidejűleg a muranói S. Michelen113 (146—148. kép), Mauro Coducci művén (1469—1479); teljes pompájában bontakozik ki a S. Maria dei Miracoli-ban114 (144—145. kép), Pietro Lombardinak és műhelyének az alkotásában (1485—1489). A San Giobbe és a muranói S. Michele díszítésében Ambrogio is részt vett (1470—73). Velencéből 36
