Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
nak, hogy a boltozat-tartó pilléreket nehéz funkciójuknak megfelelően egészen különlegesen kellett felépíteni. A szétbontás alkalmával napvilágra került a kápolna kriptája a XVIII. századi (1756) loculus-okkal, majd tovább menve kitűnő alapozása, melyet Mathes (p. 58—60.) nem győz eléggé magasztalni (visu erant digna Fundamenta Sacelli hujus). Hat lábnyi (189,60 cm) mélységben nyúlt le (35. kép) és olyan kitűnő vakolattal volt kitöltve, hogy, mint valami kősziklát vascsákányokkal és nagy munkával csak apró darabokban lehetett széttördelni (Tanta moles, tantumque pondus fossae sex pedum profondae mortario commixtione calcis cum glarea, sensimque indurato repletae incumbens per 321 annorum spatium, non obstante adversa sorté. . . . incolumnis stetit. Mortarium istud diruitionis tempore, clavis et malleis ferreis saxi adinstar per exigua frusta, maximo cum laboré divelli potuit.). A maradványokat végül is puskaporral kellett felrobbantani (Mathes p. 59.). A szétzúzott alapozás törmelékei33 között, az oltár helyén, Mathes (p. 59—60.) gondos kutatás után megtalálta a kápolna alapkövének (69. kép) töredékeit (Detecta est frusto in unó coementi quasi marmoris politi pars prostans quae magno cum laboré a mássá illa saxea avulsa, indicavit esse lapidem fundamentalem per medium confractum, cujus tarnen partes successu temporis repertae sunt.). Ugyancsak a bontási munkálatokból tudjuk, hogy a kápolna márvány-lapjait ólomcsapok kapcsolták egybe. A kápolna eredeti alaprajzát Packh nagyon pontos és szép rajzán (47. kép) láthatjuk. Görög kereszt alakú, a négy szára közül azonban csak az északi és a déli egyenlő széles, a keleti szár az oltárfülkével valamennyire mélyebb, a nyugati pedig megkettőzötten széles, ehhez csatlakozik azután a kápolna sekrestyéje. A kápolnának ez az alaprajza az áthelyezéssel nem változott meg (65. kép). Csak a sekrestye lett egészen más, a régi alaprajznak nyoma sem maradt, az új sekrestye teljesen az új székesegyház alaprajzi vonalaiba illeszkedik be. A kápolna belső felépítéséről szintén a Packh-féle rajzok (48—49. kép) tájékoztatnak a leghitelesebben. A keresztalakú alaprajz szárai pillérekre helyezett archivoltokkal, fülke- szerűen vannak kiképezve és ezeket a fülkéket ismét architrávval összekötött pilaszterek keretezik. A keleti fülkét — a régi keletelő szabálynak megfelelően — az oltár foglalta el, bárha a renaissance gondolkodásnak jobban megfelelt volna, ha olasz módra a bejárat tengelyében helyezték volna el (v.ö. Firenze, Cappella del Cardinale di Portogallo). Ez a megoldás azonban nem csupán szabályszerű volt, hanem a kápolna különállását is erősen hangsúlyozta. A déli fülkét (49. kép) a stallumsor töltötte ki, a nyugatit (48. kép) két egyforma ajtó tagolta, felettük középen nyílott a kórus félköríves ablaka. Az archivoltok keleten (az oltárfülke), délen (stallumfülke) és nyugaton (a sekrestyébe vezető ajtó) egyenlő magasak voltak (49. kép), északon azonban, tehát azon az oldalon, ahol a kápolna hozzá kapcsolódott a székesegyházhoz, az ívelés magassága majdnem felével megnagyobbodott (45., 48. kép) és diadalívszerű hatalmas nyílása kapuzatszerűen kiképzett homlokzattal (51. kép) torkollott a székesegyház hajójába (Széless föl. 3., 37.). A felépítésnek ez a logikus rendje és harmonikus egyensúlya az áthelyezés alkalmával felbomlott (67—68. kép). Éppen, mivel az új székesegyházba helyezték és nem melléje, felépítésében is bele kellett illeszkednie az új architektonikus környezetbe. Ennek következtében gyönyörű renaissance homlokzatát nem építették fel újra, mert a Bazilika klasszicista interieurjével nem tudták összeegyeztetni és így a kápolna teljesen elvesztette ragyogó triumphalis bejáratát. A kapu hatalmas ívezetét kevéssé szerencsés ötlettel a szemközti oldalra tették át és ott helyezték el a stallumokat (67. kép). Ezáltal a stallumok — a középkori renddel merőben ellentétesen — az epistola oldaláról átkerültek az evangélium oldalára. Az ívezet hatalmas mezejét befalazták és középen — az új Bazilika felépítésének megfelelően — nagy ablakot vágtak (67. kép). Ezzel erősen megbolygatták a kápolna régi zártságát, egyensúlyát. Jobbról a nyitott árkádon (82. kép), balról a nagy ablakon keresztül 22
