Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
Legtekintélyesebb tagja, Alagovich Sándor választott püspök — aki Küknél megbízatása ellen is nyíltan kikelt (palam detonabat), — kertelés nélkül vandalismusnak nevezte, amivel a prímást mélyen megsértette, de szándékától nem tudta eltéríteni. 1822. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén letették az új székesegyház alapkövét és ugyanez évben megkezdték és gyors ütemben folytatták a nivellálási, majd az alapozási munkálatokat. Leghamarább a Bakócz kápolna új kriptáját építették meg, még 1822—23-ban „wegen ihrer bedungen schieinigen Versetzung” (az 1834-es kriptarajz széljegyzete -—- 33. kép). Ugyanezidőtájt, 1822—23-ban a tervek ismét módosultak, amiről Packhnak, Kühnel helyettesének, majd halála (1824. jan. 11.) után utódjának a rajzai (1828, 1832) tájékoztatnak. Az új terven (32. kép) a Bakócz kápolna eredeti keletelésének megszüntetésével, fordított irányban, azaz az új székesegyházzal párhuzamosan, nyugat-kelet irányban van elhelyezve. Ezzel önállóságának utolsó maradványa is megszűnt, belső egyensúlya is megbomlott, a székesegyház mellékkápolnájává nyomorodott. Az új székesegyház hatalmas tömege, merev klasszicista rendszere szinte elnyelte a kápolnát, mint ezt Packhnak 1832-ben készült keresztmetszete (34. kép) oly beszédesen szemlélteti. A klasszicista építészek felfogása teljességgel győzött a kápolna nagy kárára. De hozzátehetjük: jó, hogy csak ennyire, jó, hogy nem alakíthatták át fantáziájuk szerint30, mert „eine Stiftung erforderte die unverletze Erhaltung derselben” — mint Packh írja 1831. szept. 29-én. A küzdelem így folyt a Bakócz kápolna körül az egyik tervtől a másikig, Kühnel 1821-es első tervétől kezdve egészen a végsőig, amelynek alapján a Bakócz kápolna átépítését végrehajtották. Erre 1823-ban került a sor. 1823. május 19-én a Mária képet ünnepélyes precesszióval átvitték a Szent Tamás-városi kápolnába. A következő napon, 1823. május 20-án a prímás a káptalan megnyugtatására és jogainak megőrzésére ünnepélyes nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben ígéri, hogy a múltnak ezt a gyönyörű és megőrzésre méltó emlékét (elegantissimum et eo magis reparandum antiquitatis monumentum) a legnagyobb gonddal fogja átvitetni, meg az új helyén felépíttetni és mindezekért magára vállalja az összes költségeket. A szétbontás és az újjáépítés nehéz munkáját Packh János kismartoni építész vezetésével valóban nagy gonddal és körültekintéssel végezték. Packh elkészítette a kápolna pontos részletrajzait (47—62. kép) és ezen betűkkel jelölte meg a legfontosabb részeket, a pilasztereket, a pilaszter- fejeket stb. Majd e rendszer szerint minden egyes márványdarabot betűkkel meg számokkal láttak el. A bontás közben pedig június 7-étől július 21-éig jegyzéket készítettek a kápolna márványdarabjairól. Összesen 1600 márvány követ vettek protocollumba. Ezt megelőzőleg már május végén az állványokhoz és a felvonó gépekhez Grämling ácsmester vezetésével két ácslegényt küldtek ki, ugyanakkor egy kőfaragó legényt „zur Aufsicht über die abzutragenden Marmor-stücke und Arbeiten”. Elhatározták továbbá, hogy a lebontásról és a felépítésről külön számadást vezetnek. A bontási munkálatok a prímás sürgetésére gyorsan haladtak előre, olyannyira, hogy augusztus 7-én már a szentélyfülke falait építették fel az új alapokon, 9 öllel (17,10 m) távolabb és 6 öllel (11,40 m) mélyebben fekvő helyen, november 12-ig pedig „totum sacellum una cum sacristia, usque ad supremam prominentis Cupulae fornituram pro omnium spectantium admiratione paratum cernatur, proxime summo fornice claudendum”. A kupolára azonban akkor még nem került sor, egyszerűen zsindelytetővel fedték be. Később az építkezések előrehaladásával elkészült a téglakupola31 is, de végleges megoldása még nem alakult ki, noha Packhnak erre vonatkozólag is megvolt a terve, mint ezt az 1832-es keresztmetszet (34. kép) bizonyítja. A planírozások folytatásaképpen a kápolna régi alapozását is le kellett hordani (35. kép), ezért 1823. október 30-án a Bakócz kápolna eredeti kriptáját is felbontották, a halottakat exhumálták és november 16-án a kápolna új kriptájába ünnepélyesen eltemették. Ezzel a Bakócz kápolna áthelyezése, a sokat vitatott „translatio” befejeződött. A bravúros ügyességgel végrehajtott merész technikai művelet, 2* 19
