Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
ezüst monstranciát, ezüst csengettyűt és még egy aranyozott ezüst „táblát” (tabula), nyilván aranyozott ezüst domborművet. Az 1527-es drégelyi jegyzék pedig az egyházi ruhákról, függönyökről, kárpitokról tudósít. Az utóbbiak között volt két zöld gyapjúkárpit „Imagi- nibus distincta ac variegata“, talán francia, vagy németalföldi munka, Bakócz fekete bársony sír-takarója, Szathmáry György gyöngyökkel díszített vörös atlasz függönye, továbbá két arany bársonybrokát kárpit, az egyik vörös, ezt Mátyás címerei díszítették, a másik violaszínű zöld selyem-damaszt szegélyekkel, amelyekre az ország címerei voltak hímezve. Feltehetőleg a kápolna felszereléséhez tartozott jórészben mindaz, ami máig fennmaradt Bakócz egykori pazar gyűjteményéből: Mátyás király kálváriája, — amennyiben azonos a Magister Franciscus által 4100 forintra becsült arany kereszttel, — az esztergomi graduale20 (7. kép), melyet a budai miniator műhelyben rendelt meg, és a Pinturicchio rajza után készült címeres miseruha21 (6. kép). A két utóbbi, meg egyéb műkincsei Bakócz bámulatosan biztos ízléséről és kitűnő qualitás-érzékéről tanúskodnak. Ami Bakócz címerét viseli, az mind elsőrangú alkotás. Bőkezűen gondoskodott Bakócz a kápolna fenntartásáról és a benne folyó istentiszteletekről, melyeket a kápolna rektora és több káplánja végzett (1517-es oklevél). Ez annál inkább a szívén feküdt, mert — mint fentebb láttuk —, ide kívánt temetkezni. 1521. június 12-én kelt utolsó végrendeletében a kápolnának hagyta a Somogy megyei Szinyér várbirtokot hatalmas és kiterjedt tartozékaival együtt (Mikófalva, Zob, Hollothykos birtokok; Merke, Therebesd, Tapsony, Arad részbirtokok; Kerekhto, Kyssynghe puszták), továbbá budai kőházát, mely a Szent György téren állott és a Duna melletti házát, mely istállóul szolgált, végül pedig pesti kőházát. De még ezeken felül is úgy intézkedett, hogy végrendeleti végrehajtója, Szathmáry György pécsi püspök, amit csak szükségesnek tart a kápolna örök fenntartására (pro subsistentia eius perpetua), azt adja hozzá és „relinquat eam ita dotatam, ne tempore succedente Cultus divinus in ea quo-quo intercidát vei remittatur.” Pár évvel korábban, 1517-ben kelt végrendeletében (5. kép) rokonai magvaszakadta esetére a kápolnának hagyományozta a Hont megyei Csábrág várát és még egyebeket. A kápolna úgyszólván jogi személyiség és Bakócz legfontosabb örököse lett. Később, már Bakócz halála után, 1523-ban II. Lajos a török háború céljaira lefoglalt kincsek (1521) fejében a Hont megyei Damásd várát adományozta a kápolnának öt faluval (Damásd, Szob, Helenba, Lethkés, Tölgyes), 1524-ben Erdődy Péter a külső Szolnok megyei Saag zálogbirtokot és egyéb ingatlanokat, három részbirtokot (Bewld, Heyked, Zeeg) és két pusztát (Saápegyház és Szentmiklós) Csongrádban. 1530-ban pedig Werbőczy kancellár a legújabban lefoglalt kincsek kárpótlására saját birtokait (Hont megyei Inám, Nógrád megyei Zátok birtokok, Nógrád megyei Csesztve részbirtok) adja addig is, amíg János király közvetlenül kárpótolhatja a kápolnát az ígért, de egyelőre még elzálogosított birtokokkal (Vecze, Hontmegyei birtok; Felső- és Alsó-Nyék, Nyeklincz Hontmegyei részbirtokok; Bússá Nógrád megyei birtok). Ugyanezidőtájt, 1530-ban a kápolnát egyesítették a káptalannal, illetve a korábbi (1522) egyesítést János király Werbőczy István többször idézett tanúvallomására megerősítette. Ennek értelmében a kápolna minden ügyét a káptalan intézte. Ez azonban igen nehéz feladatot rótt rá, kivált 1527 óta, amikor is Várday Pál érsek a káptalan levéltárát lefoglalta és Drégely várába vitette. A fontos iratok jórésze akkor kallódhatott el. Ennek következtében a káptalan az eredeti okiratok helyett ismételten kénytelen volt tanúvallomásokra támaszkodni, ami igen megnehezítette a kápolna jogainak megvédését. így került sor 1534—1540 között a Csábrág váráért az Erdődyek ellen folytatott hosszú perre. Ez a hatalmas várbirtok Bakócz végrendelete szerint Erdődy István és Farkas halála után a kápolnát illette, mégis az Erdődyek, Péter és Simon zágrábi püspök — úgylátszik I. Ferdinánd jóváhagyásával — a maguk számára foglalták le. A káptalan hosszú és keserves küzdelmet folytatott a kápolna jogainak érvényesítésére, még 10
