Az esztergomi államilag engedélyezett és városilag segélyezett zeneiskola évkönyve az 1937-38. tanévről, I. évfolyam (1938)

7

hogy az éneklést és ritmikus mozgásgyakorlatokat máris tanítják az óvodákban és folytatják az elemi iskolákban. Ez igaz. Ámde ez a zenei foglalkoztatás első sorban itt még csak ösztönös, nem tudatos, másrészt nem is kötelező mindenkire. Kiválasztják az óvodában, elemi iskolában és középiskolában azokat, akiknek zenei hallásuk van és ezeket a növendékeket szerepeltetik.

A kötelező zenetanításnak feladata lenne azokkal is foglalkozni, akiknél a zenei hallást még fejleszteni kell. Tapasztalat bizonyítja, hogy sok fáradsággal és céltudatos módszerrel ez is lehetséges. Ha a fáradságos munkának csak annyi lenne az eredménye, hogy a dalt, a zenét mindenki szeretni és érdeklődéssel kisérni fogja, akkor már közelebb jutottunk a célhoz: az ember lelkének nemesítéséhez, gyönyörködtetéséhez.

A legszebb és legtökéletesebb hangszeren tanuljanak először muzsikálni az emberek: énekeljenek. A zenei a—b—c- vel, a törzshangokkal és módosításaikkal ismerkedjenek meg úgy, mint az a—b—c-vel az elemi iskolában. Kapcsolják össze a kottabetűket, a hangjegyeket; motiválják, kerekítsék ki zenei szóvá, frazeálják, keressék értelmét. Kompo- nálgassanak akármilyen naív formában. így történik ez más téren is, pl. a számtani műveletek, vagy irodalmi dolgozat- írások tanításánál is. Hangszeren játszani, zongorázni, hegedülni, technikailag képzetten, csak akkor és azok kezdjenek, akik ezeknek az alapfogalmaknak már birtokában vannak. Kívánatos lenne zongora, hegedűtanításnál dr. Kovács Sándornak „Hogyan gyakoroljunk“ című könyvéből ismert pszichoanalisztikai és gyakorlati módszerét bevezetni.

Természetes, hogy ezen az úton nem lehet mindenkit egyöntetűen az elméleti és gyakorlati zenetudás birtokába juttatni. Külön kell választani a tanulókat. Tehetség és típus szerint kell őket osztályozni. Ebből következik az is, hogy különböző képességű gyermekeket különböző tanterv szerint tanítsunk, de mindegyiket kivétel nélkül jól.

Zenei szaklapokban felvetődött már a korszerű zenetanítás gondolatának kérdése. Zenepedagógusok és a zeneértő közönség egyaránt érzik, hogy a gramofon és rádió segítségével polgárjogot nyert zene világában a zenetanítást