Az esztergomi államilag engedélyezett és városilag segélyezett zeneiskola évkönyve az 1937-38. tanévről, I. évfolyam (1938)

Isten, lélek és korszerű zenetanítás.

Irta: Brenner Júlia zongoratanár.

Isten, a világmindenség ősoka, a teremtésnek Ura! Alkotója mindennek, ami van ; bölcsek bölcsessége, tudósok tudománya, művészek művészete mind Tőle van. A legfőbb Művész 0, ki a szépségnek, jóságnak, célszerűségnek leikével s az örök szeretetnek inspirációjával telíti alkotásait és kiárasztja rájuk örök harmóniák kifogyhatatlan mélységű szellemét. Örökifjan lejtő életmegnyilvánulások ritmusában formákat ölt és formákat vet, játszadozva jön-megy, tisztán, étherien, isteni magasságok felé a mindig megújuló szellemélet. Útjában ellenáramlatok disszonanciája okoz káotikus zűr-zavart. Lent vagyunk emberkoponyák mikrokozmikus világában, ahol egyéni megérzések és meghallások, vagy megnemérzések és megnemhallások bizonytalan tévelygései alakítanak világokat ösztönös összevisszaságban, féktelen kiáradásokban s eljutnak koronként odáig, hogy a kontárt is művésznek hiszik és a torzszülemények is művészi alkotásnak számítanak. Szépnek tartják ami rút és a talmi ragyogástól, túlzott öltöztetéstől nem látják az igaz művészetnek természetes egyszerűségében is hódítóan ható szépségét. A tévedések útjába állanak gondviselésszerűen a lángelmék, kiknek lelkében az istenségnek bősége, gazdagsága, elérhetetlensége nyilatkozik meg. Ok irányítanak, emelnek, lendítenek minket más régiókba, az igaz művészetnek más világába; őket követni, tőlük tanulni, jó nekünk.

1*