Az esztergomi államilag engedélyezett és városilag segélyezett zeneiskola évkönyve az 1937-38. tanévről, I. évfolyam (1938)
2 Az Í938—39. tanév történetéből. Azok a súlyosan komplikált bel- és külpolitikai események, amelyek 1938 őszén lángbaborulással fenyegették az egész világot, már szeptemberben előrevetették árnyékukat. A teljes bizonytalanság a ma eseményei és a holnap meglepetései előtt épúgy rányomta bélyegét az egyes emberek mindennapi gondjaira, mint országok sorsáéra. Az élet pedig csinálta a történelmet és a történelem irányította az életet, amelynek szabályos ütemében — az „amennyit le, annyút fel“ természeti törvény alapján — mi is elérkeztünk egy olyan pillanathoz, amely egy keveset felfelé lendített bennünket és a földi igazságosság sokszor nehezen indokolható ítéleteinek pártatlanságában megingott bizalmunkat némileg megszilárdította. Szeretettel köszöntjük visszatért testvéreinket, akiknek hite és kitartása erősítsen meg bennünket a magyar feltámadásba vetett bizalmunkban ! * * * Bizony, nehéz napok és hónapok voltak azok az elmúlt ősszel. Hozzá mi még határváros is voltunk. Érthető volt tehát a lakosság tanácstalansága és érthető volt, hogy a Zeneiskola — a tavalya tanévvégi 31-es létszám dacára — csak 21 beiratkozott növendékkel kezdhette meg szeptember 9-én a második tanévét. De ahogyan csendesedett a krízis és erősödött az események kedvező kialakulásába vetett bizalom, úgy emelkedett lassan növendékeink létszáma is. Novemberben, a párkányi bevonuláskor már 33 növendékünk van és február 1-én, a félévi értesítők kiosztásakor 36. A tanév második felében a közben történt kimaradások és elköltözések dacára egészen 39-ig növekedett a létszám. A tanszakaszonkénti megoszlás az idén sem volt arányos, mert mindössze csak 5 hegedűs növendékünk volt. Elképesztően kis szám, ha meggondoljuk, hogy Esztergomban mennyi iskola és az elemistákkat együtt kb. 3000 diák van. És itt van a szomszédos Dorog község nagyszámú, biztos jövedelmű bányásztársadalmával, ahonnan egyetlen egy növendék sem jelentkezett. Már tavalyi Évkönyvünkben rámutattunk ezen visszásság okaira, amelyek közt nem a leg-
