Lőrintzy Rezső: Az Esztergom sz. kir. Városi kórház viszonyainak ismertetése (1861)
26 Midőn a Helytartóság az idegen külföldi betegekért fizetésről kezeskedik, s a szegény betegek még is, felvételi jegy nekik nem adatván, az utczán és lakásom lépcsőin fetrengeni kénytelenek! nem késik itt azután a felebaráti szeretet az éji homályban ?! Olyasmit pedig, midőn a kórházi gondok viselésével egyének bizatnak meg, kik munkájokat el nem végezvén, annak elvégzésére mások bérelteitek, kik szinte jól dijaztatnak a kórház vagyonából, minek nevezni nem tudom! E nagy hanyagság nézetem szerint vagy rósz akarat vagy tudatlanságból származik: ha rósz akaratból származnék , miért nem tartja az illetőket féken fel- lebbvalójok, ha már éppen a lelkiismeretesség ideje elmúlt, és az ellenőrködés halomra döntetett; ha tudatlanságból származnék, hogyan mertek az illetők jelen állomásaikra igényt tartani, nem érezvén magukban a kellő tehetségeket, és itt úgy hiszem a lelkiismeretesség ismét egy oldallökést kap; legjobb lett volna tehát ezek szerint: ha eredetileg a bérenczek választattak volna meg az illető hivatalokra, úgy legalább a tulajdonképiek nem volnának pictus masculusok. Uraim ez nem logica, ez nem felebaráti szeretet, hanem csak önkény a felsőbb rendeletek irányában, a melyek is a külföldiek ápolási megfizetéséért nyiltan kezeskednek, és igy a tizenkilenczedik század második felében, ha amúgy nem is, de legalább fizetésért a felebaráti szeretetet gyakorolni kötelességünkké teszi. Ezen pontban a kezelést csak röviden és kíméletesen előadván, áttérek az ötödik pontra.
