Lőrintzy Rezső: Az Esztergom sz. kir. Városi kórház viszonyainak ismertetése (1861)
9 sás alkalmával mint a lepedők, mint a pokróczok ha- szonvelietlenekké lettek. A néhai Bleszl Albert község tanácsos és kórházi igazgató a legszükségesebbeket, a szent czél fentartá- sa végett, bár mily utón megszerezte, és igy ha szegényen is, de még is eltengődtünk, mig Dr. Schwarczel főorvos úr 1853-ik évben a kórház alakításáról véleményét adván, minden ágyra a szükséges felszerelést, az ezen ügyben fáradhatlan Bleszl Albert igazgató urnák lelkére kötötte, — ez pedig nem szűnt meg mun- kálódni, még a nemes és szent czélnak a kórházi bizottmány megfontolt kívánsága szerint meg nem felelt. — Ezen végrehajtott felszerelés sok pénzbe került, és nem lévén elégséges a kórház tömegének kamatja, a sok befolyt büntetés, az ápolási befizetett dijak, jóté- konyczélra adott mulatságokból, hagyományokból bejött pénzek ezen szükséges felszerelés megszerez- hetését az akkori tisztelt község tanács, a város pénztárából előlegezni rendelte. Itt kezdődött az adósság csinálás, minek okát a negyedik pontban előa- dandom. Most már nevéhez képesti alakja volt a kórháznak, noha felszerelésére még mindég szegény. 1855-ik évben a közellévő köszénbányákból beküldött kész fizető bányászok által betegjeink száma 808 egyénre szaporodott, nem lévén felszerelésünk elégséges, Bleszl Albert igazgató ur látva: hogy készfizető betegjeink a kórház felszerelését szükségessé teszik, minden a kórházi bizottmányban elősorolt szükséges készleteket megszerzett. De ezen uj vagy inkább szaporított felszerelési kiadásokra noha naponként folytak be fizetések, oly öszveg még sem gyüjtethetvén ösz- ve, mely azt födözhette volna, az igazgató úr ismét a város pénztárát volt kénytelen igénybe venni. így szaporodott az adósság, de mire? a szükséges felszerelésre,
