Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
76 BŐYTHE MIKLÓS PRÉPOST talanságról, legott elküldé tiszttartóját, Deáky Istvánt a garam- szentbenedeki konventhez és ünnepélyesen tiltakozott, nemkülönben ellent mondott ezen a szentistváni prépostságon elkövetett hatalmaskodásnak.1 Azonban tudta ő azt is, hogy efféle ellenmondásnak és tiltakozásnak gyakorlati értéke nem igen van, hanem ha újból hathatós támadást nem intéznek a jogtalanul elkobzott javak visszaszerzésére. Ily míveletre csakis az egyházfő, az esztergami érsek lehetett hivatva. Hogy ennek dolgát megkönnyebbítse, Bőythe kijegyezte mindazon okiratok regestáit, melyek a szentistváni prépostság jogaira vonatkoztak és átadta azokat az esztergam-főegyházi olvasókanonoknak azzal a kéréssel, hogy ezeket az érsek úr elé terjessze azon alkalomból, ha egyházlátogatást fog végezni. Ezen jegyzékhez csatolta a kötelességek sorozatát is, melyek — a társas káptalan megszűntével — a prépostra hárultak. Ugyanis misét kellett mondania a prépostnak hetenkint : hétfőn a holtakért, kedden Zsigmond királyért, csütörtökön szent István első vértanú, szombaton a boldogságos Szűz tiszteletére. Minden év elején pedig két ünnepélyes gyászmisét, egyet Zsigmond királyért, mást Kanizsay János érsekért.2 3 * Ez volt, úgyszólván, hivatalos végrendelete; a másik, melyet három évi súlyos betegeskedése közben, halálát közeledni érezvén, nem egyszerre, hanem. több izromban az Atya, Fiú és Szentlélek nevében tollba mondott,3 az ő fenkölt lelkének, előkelő műveltségének, barátai és hozzátartozói iránt érzett jóindulatának, igaz keresztény és főpapi gondolkozásának elévülhetetlen emléke. Én Bőythe Miklós — így kezdődik a végrendelet — Isten, a mennyei és földi családatya tékozlója és gonosz sáfárja, látom, hogy megöregedtem és habár halálom napját nem tudom is, biztos vagyok benne, miszerint gyorsan vége lesz élelemnek, amint azt Urunk, Jézus Krisztus megjelentette nekem, midőn két évnek előtte 1 De dato 1639. május 31—53. f., 4. nv., 14. sz. papíron pecséttel a hátán. 2 U. o. 53. f., 1. ny., 25. sz. a főkáptalan házi ltárában. 3 E rendelet így van keltezve : Actum Tirnaviae novissime dominica Misericordia (április 11-én) anno domini 1639. és jóllehet így van aláírva : Idem qui supra Nicolaus Bőythe propria manu, annak még aláírása sem az ő sajátkezű írása ; hanem — ha nem csalódom — Mihályi István, igömöri főesperesé és esztergami kanonoké.
