Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
46 HANYATLÁS ha másképen nem teljesíthetne, a templom birtokát fogja zálogba vetni.1 Viszont bátran elhagyhatom azt a tömérdek galibát, melyet a szentistváni káptalannak a Budavár és Nyék helység közt elterülő, hajdan Kuncz ispán tulajdonát képezett majorja okozott, minthogy ennek viszontagságait Csánki Dezső t. barátom a SzázadoJc-h&n2 gondosan és kimerítően megírta. Utasítom tehát a t. olvasót e jeles értekezésre, melyet élvezettel fog elolvasni. Azonban az elősorolt összes alkalmatlanságok apró kellemetlenségeknek tűnnek föl azon borzasztó csapással szemben, mely az országot a mohácsi vészben nem érdemetleniil sújtotta és a szentistváni káptalant, mint annyi más üdvös intézményt tönkre tette. Mert elvégre, ha a kanonok urak jövedelmeikben, a meg- érdemlett nyugdíjban rövidséget szenvedtek is, annyiok talán maradt, amiből szerényen megélhettek.3 De a mohácsi vész után, nincs reá adat, hogy a budai házak után egy fdlér, vagy mint akkor mondák: dénár is bejött; sőt a Zápolya János király halála után megindult küzdelem Budavár birtokáért: az osztrák Fels Lenárt képtelen vállalata, azután Rogendorf Vilmos ügyetlen ostroma teljes szegénységre juttatta, fizetésképtelénné tette a budai polgárságot. Midőn pedig 1541-ben augusztus 21-én Szulejman szultán Budavárt könnyű szerrel hatalmába kerítette, annak végső órája ütött. A török a templomokat mecsetekké, vagy katonai raktárakká alakította át, a lakosság nagy részét meg kiűzte, házait elfoglalta, mert török fölfogás szerint hadi foglalás következtében minden talpalatnyi föld a szultán tulajdonává lett, minden ingatlan, minden 1 Az esztergami fökáptalan házi Itárában, 53. f., 4. ny., 46. sz. Zoszvár alatt Szászvárt, németül Sachsensteint, a mai, romjaiban heverő Saskőt értem, mely akkor a sussuli kerület főhelye volt. Miből azt következtetem, hogy e kerület dézsmanegyede megváltása iránt megegyezett a szentistváni káptalannal. 2 1906. évf. 655. 1. Kuncz ispán majorja Budán cím alatt. 3 llsvai Pál esztergomi plébánost VI. Sándor pápa 1501-ben kinevezte milkói püspöknek. Minthogy azonban amaz erdélyi részeken sokan voltak már nem-katholikusok, megengedte neki, hogy • Esztergámban lakjék, ott egy kanonoki javadalmat élvezhessen és az érsektől évi száz arany forint segélyt húzzon. 1502-ben már szentistváni kanonoknak és várbeli plébánosnak találjuk, mely két állásnak jövedelme kitett száz forintot. (Kollányi: Esztergami kanonokok, 122. lap.) Bátran föltehetjük, hogy a kanonia jövedelmezett annyit, ha nem többet, mint a plébánia s ennek alapján állítottuk, hogy a kanonokok mindeddig jövedelmeikből megélhettek.
